A KMH edzői sem pihenéssel töltötték a kényszerből otthon töltött napokat az elmúlt időszakban. Sokat fáradoztat, és otthoni edzésmódszereket találtak ki a gyerekek számára. Online tartották velük a kapcsolatot, és így is kérték számon a kiadott feladatokat. Ez érvényes volt az összes utánpótlás csapatra, a legkissebbektől a legnagyobbakig.  

Egy hét telt el, mióta visszatértek a gyerekek a jégpályára, így pedig arra voltunk kíváncsiak, mik a tapasztalatok? Mennyire volt hatékony ez az otthoni edzés, mit mutatnak a játékosok az edzésen? Kérdéseinkre Kóger István szakmai vezetőnk válaszolt.

Hogyan oldottátok meg a kapcsolattartást a gyerekekkel? Kaptak-e valamilyen feladatot otthonra, esetleg online edzést tartottatok-e Nekik?

Az edzések befejeztével igyekeztünk online tartani a programot többféle fórumon. U8 és U10-ben nem kimondott edzésprogramot írtunk a gyerekeknek, hanem útbaigazításokkal láttuk el őket, benne olyan feladatokkal, amit otthon is el tudnak végezni. Soksok játékos feladat, és a bottechnika volt a hangsúlyos ezekben a korosztályokban. Bemutató videók is készültek az edzők által. Ami pedig külön öröm, hogy sok gyerek videózott gyakorlás közben és elküldték azokat az edzőknek. Sok játékot, és fejtörő kérdés is kaptak. Az volt a lényeg, hogy érezzék, hogy egy közösségbe tartoznak és több, érdekes mozgásban vegyenek részt. Például a hokit kellett szimulálniuk az otthoni eszközökkel, mint felmosónyél, porszívó cső, amit otthon találtak. Tehát a lényeg a szórakozás volt és az alapvető mozgások gyakorlása.

Felsőbb korosztályokban már az atletikusság is előkerült és fontos volt. Erre irányuló edzésprogramokat adtak ki nekik az edzők. Saját testsúlyos gyakorlatok, aerob edzés, mint futás, kerékpározás. Ezeket akár egy applikáción keresztül is végezhették, hogy az eredményeik ellenőrizhetőek legyenek. Egészen jól működött. Azokban a korosztályokban, amikben még kell stabilizálni az alapokat, ott lőni, illetve bottechnika gyakorlatokat is adtunk.

Most, hogy már minden korosztály visszatért a pályára mit láttok, hatásos volt az otthoni edzés, tényleg edzettek otthon a gyerekek?

Abszolút látszik. A legszívesebben a bottechnika gyakorlatokat végezték, hiszen azt akár egy szobában, kislabdával is el lehet végezni, illetve szórakoztató. Olyan szempontból érezhető, hogy nem volt nagy látszata a kiesésnek. Legalább ugyan az a szint megmaradt vagy jobb is lett a kézügyességük és a bottechnikájuk mint a leállás előtt.

Sokáig fogalmunk sem volt, meddig fog fennálni ez a járványhelyzet, mikor edzhettek újra szemályesen a gyerekekkel, csak azt tudtuk, hogy egyszer biztos lesz következő szezon, amire fel kell készülni. Hogyan lehet a gyerekeket ilyen körlmények között motiválni?

Kétségtelen, hogy ez volt az egyik legfontosabb edzői feladat, a folyamatos kapcsolattartás. Elég jól működött, hiszen nemcsak edzésprogramokat küldtek ki nekik, hanem nagyon sok kvízt töltöttek online, illetve egyéb hokival kapcsolatos dolgokat kaptak online anyagban. Megkértük a gyerekeket, hogy rajzoljanak a hokival vagy a vírussal kapcsolatban. Folyamatos kapcsolattartás volt a cél, hogy érezzék, hogy közösségben vannak és amint lehet visszavárjuk Őket.

Mennyire voltak segítőkészek a szülők, mennyire vonódtak be a közös munkába?

Nagy teher hárult a szülőkre, hiszen az iskoláktól is kaptak elég elfoglaltságot. Sokszor felmerült, hogy még az edzéstartás is az ő nyakukban maradt. Ezért igyekeztünk azzal segíteni mi is őket, hogy egyénileg is elvégezhető feladatokat kaptak a gyerekek. De minden nehézség ellenére a szülők partnerek voltak és a tőlük telhető legjobb módon segítették a munkánkat.

Összességében hogy értékeled az otthoni edzés hatékonyságát, vagy az általatok használt módszereket erre?

Először is nagy öröm és segítség volt, hogy itt az egyesületben a járványhelyzet kezdeti szakaszában még kiscsoportos edzések formájában jégre tudtunk menni. Illet, hogy amint a lehetőségek megnyíltak az elsők között nyitott ki a pálya, és térhettünk vissza a jégre. Lehetőségünk van idén július elejéig eddzeni, így ezt ki is fogjuk használni minden korosztállyal, hogy bepótoljuk az elmúlt időszakot.

Ez a váratlan helyzet sok új dolgot hozott elő, amikből a későbbiekben is sok mindent meg lehet tartani. Hiszen tudjuk, ahhoz, hogy valakiből profi sportoló legyen, az nem elég, hogy csak az edzéseken gyakorojon és tanítsuk, hanem szükség van arra, hogy otthon önmagukat is fejlesszék a gyerekek: mobilizáció, törzserő, erőnlét stb. Azt gondolom ezután is tudják majd használni ezeket a feladatokat, amiket mostanában kiküldtünk nekik. Tehát összességében minden rosszban van valami jó, és mi is sokat tanultunk ebből az időszakból.

Kóger István, a KMH szakmai vezetője