Tegnap a felnőtt férfi csapatunk Bécsben játszott a Vienna Capitals II ellen. Kiegyenlített volt a két csapat szereplése, az első negyed végén 1-1 volt az állás. A mi gólunkat Szappanos Dávid lőtte. A másik két harmadba nagyot küzdöttek a srácok, de sajnos több gól nem született nálunk. A hazaiak vissza vágtak a legutóbbi 2-6-os vereségért. A találkozó végeredménye 5-1 lett a Vienna Capitals II- javára.
Hajrá Hokiklub Budapest!
Tegnap lejátszotta női csapatunk a második OB I-es mérkőzését is. Az FTC csapatát fogadták a Tüskecsarnokban. Nagy volt az izgalom, de végül 13 – 0 lett a végeredmény a javunkra. Az első harmadban 3 gólt lőttek a lányok, a második és a harmadik harmadban pedig 5-öt 5-öt. Sok fiatal játékos kapott lehetőséget ezen a meccsen, hogy megmutathassák mit tudnak.
A következő mérkőzés januárban lesz a MAC csapata ellen.
Ismét a bécsi együttessel mérkőzik meg a férfi felnőtt csapatunk. Keményen készülnek, hiszen az év utolsó két hete sok mérkőzést tartogat számukra és remélhetőleg ezt a sort egy győztes meccsel kezdhetik. Legutóbbi Bécsben tartott meccsükön a fiúk 2-6-ra megverték a Vienna Capitals, reméljük hasonlóan szép eredményt fognak tudni elérni most szerdán is.
Vienna Capitals II-Hokiklub Budapest
Helyszín: Bécs
Dátum: 2018.12.19., szerda
Kezdés: 17:50
Hajrá Hokiklub Budapest!
Csapatunk megnyerte a magyar bajnoki döntő mindent eldöntő harmadik mérkőzését, így sorozatban ötödik alkalommal hódította el a bajnoki címet.
A finálé első mérkőzését február 18-án rendezték a Mátyásföldi Jégcsarnokban, ahol 1–0-s győzelmet arattunk a MAC Budapest ellen. Egy héttel később a párharc második mérkőzésén ellenfelünk 2–1-re nyert, így a bajnoki cím sorsa a harmadik, mindent eldöntő találkozón dőlt el.
A döntő utolsó felvonását március 4-én játszottuk a Tüskesátorban, ahol csapatunk végig irányítani tudta a játékot. Több alkalommal is hosszabb időre beszorítottuk a MAC együttesét a védekező harmadába, és a kialakított helyzeteket ezúttal eredményesen ki is használtuk.
A mérkőzés hőse Huszák Alexandra volt, aki három gólt szerzett, és mesterhármasával kulcsszerepet játszott a győzelemben. Csapatunk végül 4–1-re nyerte meg a mindent eldöntő találkozót.
A sikerrel a Hokiklub Budapest sorozatban ötödik magyar bajnoki címét ünnepelhette. Huszák Alexandra kiemelkedő teljesítményét egyéni elismerés is követte, hiszen a szezon végén a bajnokság legeredményesebb játékosának járó díjat is elnyerte.
Elérkeztünk a magyar bajnokság harmadik, egyben mindent eldöntő mérkőzéséhez. Holnap 19:35-től hazai jégen, a Tüskesátorban lépünk pályára, ahol az OB I-es bajnoki cím sorsa dől el. Címvédőként a cél egyértelmű: újra elnyerni a vándorkupát.
A párharc első találkozóján mi diktáltuk a tempót, kontroll alatt tartottuk a mérkőzést, és érvényesíteni tudtuk az akaratunkat. A második összecsapás már jóval kiélezettebb képet mutatott. A MAC Budapest szervezetten, keményen védekezve darabolta a játékot, és nem engedte, hogy folyamatos ritmust alakítsunk ki. Hiába dolgoztunk ki több helyzetet, a győzelem akkor nem jött össze.
A harmadik mérkőzés igazi türelemjátéknak ígérkezik. Fegyelmezett támadójátékra, pontos befejezésekre és koncentrált védekezésre lesz szükség. Nem adhatunk teret az ellentámadásoknak, végig stabil alapokra kell építenünk a játékunkat. A döntők sajátossága, hogy apró részletek döntenek, holnap este ezek a részletek pedig bajnoki címet érhetnek.
Találkozunk 19:35-kor a Tüskesátorban!
Nyitott maradt a párharc az elődöntőben: 1–1-es állásról utazik csapatunk Berlinbe, ahol szombaton és vasárnap akár el is dőlhet, ki jut be a fináléba.
Az első mérkőzésen azt az arcunkat mutattuk, amelyre egész szezonban építeni tudtunk. Fegyelmezett védekezés, határozott támadójáték és végig kontrollált tempó jellemezte a játékunkat. A 3:0-s győzelem teljesen megérdemelt volt: Seregély nyitotta a gólgyártást, majd Dabasi és Stenslie is betalált, míg a kapuban Tóth Zsófia hibátlan teljesítménnyel őrizte meg a shutoutot.
Másnap azonban egészen más ritmusban zajlott a találkozó. A berliniek magas letámadással, agresszíven érkeztek, és már az első percektől komoly nyomást helyeztek ránk. Tóth Zsófia több nagy védéssel tartotta meccsben a csapatot, elöl pedig Dabasi és Hajdu góljaival sikerült kétgólos előnyt kialakítani. A vendégek nem engedték ki a kezükből a fonalat, és néhány perc leforgása alatt kiegyenlítettek. A hosszabbításban aztán gyorsan lezárták a párharc második felvonását.
A mérleg tehát 1–1. A következő fejezet már Berlinben íródik. Csapatunk pénteken útnak indul, szombaton 19:00-kor, vasárnap pedig 13:00-kor lép jégre. A cél egyértelmű:a legjobb játékunkat hozni, és kiharcolni a döntőbe jutást.
Hétvégén elrajtol a blossom-ic DFEL 2025/2026-os szezonjának rájátszása, csapatunk pedig az alapszakasz második helyéről várja az elődöntőt. Az ellenfél az Eisbären Berlin lesz, a párharc ezúttal best of five rendszerben zajlik, vagyis három győzelem szükséges a döntőbe jutáshoz.
Az alapszakaszbeli hullámzó kezdés után egyre stabilabb és tudatosabb játék jellemezte a csapatot. A szezon végére sikerült felépíteni azt az intenzitást és következetességet, amely végül a második helyet eredményezte. Támadójátékunk különösen erős volt: három csatárunk (Dabasi, Seregély, Stenslie) is a liga top 10-es pontszerzői között zárt.
Mika Väärälä vezetőedzőnk szerint a tabellán elfoglalt helyezés reálisan tükrözi az egész éves munkát.
„Igen, azt gondolom, hogy a második hely megfelel a teljesítményünknek. A szezon eleje nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, néha túl könnyen veszítettünk pontokat. Az utóbbi hónapokban viszont sokkal keményebben játszottunk, és kiérdemeltük a második helyet.”
A fejlődés leginkább csapatszinten volt érezhető.
„Egyszerűen jobban játszunk együtt. A játékosok tudják, merre mozog a társuk, mi lesz a következő lépése. Kevesebb a bizonytalanság, gyorsabb lett a játékunk.”
Az Eisbären Berlin ellen az alapszakaszban több kiélezett mérkőzést vívtunk. A berliniek speciális egységei különösen hatékonyak voltak idén, ugyanakkor mi is bizonyítottuk, hogy képesek vagyunk felvenni velük a versenyt.
„Ők is jó csapat. Rengetegszer játszottunk egymás ellen ebben a szezonban, és sosem lehetett előre megmondani, ki nyer. Mindkét fél jól ismeri a másikat, így az a csapat lesz nehezen verhető, amelyik jobban végre tudja hajtani a saját kulcselemeit.”
A másik ágon az alapszakasz-győztes ECDC Memmingen Indians az ERC Ingolstadt ellen küzd a döntőbe jutásért.
Elődöntő – első hétvégi menetrend
2026.02.28. | 16:30 | HK Budapest – Eisbären Berlin | Tüskesátor
2026.03.01. | 11:45 | HK Budapest – Eisbären Berlin | Tüskesátor
Nem sikerült lezárnunk a párharcot hazai jégen: az OB1-es döntő második mérkőzésén 2:1-es vereséget szenvedtünk, így a két győzelemig tartó finálé állása 1:1-re módosult. A bajnoki cím sorsa jövő szerdán, a mindent eldöntő harmadik találkozón dől el.
Nem kezdtük jól az összecsapást. Az első harmadban sok volt a kiállítás, és a kelleténél több teret engedtünk ellenfelünknek. A múltheti mérkőzéssel ellentétben a játék ritmusát most nem tudtuk igazán a saját kezünkbe venni.
A második játékrészben már más arcát mutatta a csapat. Szinte végig nyomás alatt tartottuk a vendégeket, sorra dolgoztuk ki a lehetőségeket, ám a gól mégis a túloldalon született: egy egyéni megindulás végén az ellenfél szerezte meg a vezetést. A játék képe ekkor már egyértelműen a mi fölényünket mutatta, de a befejezésekbe rendre hiba csúszott.
A harmadik harmadban hasonló forgatókönyv szerint alakult a mérkőzés. Támadtunk, lőttünk, próbáltuk feltörni a védelmet, ám egy védelmi megingást követően kettő a semmire vezethetett kontrát az ellenfél, amelyből újabb gólt szereztek. Tóth ezúttal már nem tudott hárítani. A hajrában mindent egy lapra tettünk fel, kapuslehozatal után egy perccel a vége előtt sikerült is betalálnunk, de az egyenlítésre már nem maradt több idő. Folytatás következő szerdán a Tüskesátorban.
Szerda este 19:35-kor folytatódik az OB1-es döntő a városi rivális MAC Budapest ellen. A két győzelemig tartó párharc első mérkőzését idegenben sikerült megnyernünk, így 1–0-s előnnyel várhatjuk a második felvonást. A helyzet egyértelmű: hazai pályán már lezárhatjuk a finálét és megszerezhetjük a bajnoki címet.
Az első találkozón végig kontroll alatt tartottuk a játékot. Fegyelmezetten védekeztünk, stabil teljesítmény érkezett a kapuból, és sorra dolgoztuk ki a helyzeteket. Bár az eredmény szoros maradt, a játék képe alapján érezhető volt, melyik csapat diktálja a tempót.
Most azonban minden kezdődik elölről. A MAC Budapest már számtalanszor bizonyította, hogy egy döntőben különösen veszélyes ellenfél, ezért ezúttal is maximális koncentrációra és ugyanarra az elszántságra lesz szükség, amely az első mérkőzésen győzelemre vezetett bennünket.
Újra hivatalos sportág lett a jégkorong a Diákolimpián, a számok pedig jól mutatják: komoly igény van a szervezett, versenyszerű iskolai jégkorongra. Országszerte 139 csapat nevezett a négy korcsoport küzdelmeire, összesen 793 diák lép jégre az elődöntők során. Számunkra külön öröm, hogy aktív részesei lehetünk az esemény lebonyolításának. A fővárosi fordulónak a Tüskesátor ad otthont, amely egyben egyesületünk hazai pályája is.
A Diákolimpia számunkra nem egy egyszeri rendezvény, hanem egy hosszabb folyamat része. Délelőtti korcsolyaoktatási programunk keretében 2015/2016 óta működünk együtt a Lágymányosi Bárdos Lajos Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolával. A közös munka eredményeként sportosztály indult az első évfolyamon, amely a sikeres tapasztalatok után a következő tanévben is folytatódott, így már több évfolyamon átívelő a sportosztályos képzés. Ez a modell stabil alapot teremt: a gyerekek rendszeres jégidőhöz jutnak, szervezett keretek között tanulják a sportág alapjait, és természetes módon kapcsolódnak be a versenyrendszerbe.
A budapesti elődöntőt február 26-án, csütörtökön 9:00 és 13:00 között rendezik a Tüskesátorban. A továbbjutók március 18-án, a Vasas Jégcentrumban mérkőznek meg az országos döntőben.
Büszkék vagyunk rá, hogy hazai pályánk ismét fontos szerepet kap egy országos eseményen, és hogy klubunk aktívan hozzájárulhat a diáksport és a jégkorong további erősödéséhez.
A két győzelemig tartó OB1-es finálé első mérkőzésén a MAC Budapest otthonában, a Mátyásföldi Jégcsarnokban léptünk jégre, ahol 1:0-s sikert arattunk egy olyan találkozón, amely a játék képe alapján akár nagyobb különbségű győzelmet is hozhatott volna.
A mérkőzés elejétől kezdve mi diktáltuk a tempót. Többet birtokoltuk a korongot, többet lőttünk kapura, és veszélyesebb helyzeteket alakítottunk ki. Már az első harmadban megszerezhettük volna a vezetést: Szamosfalvi remek ütemben ugratta ki Stenslie-t, ahol egy megkérdőjelezhető döntés végett végül nem született gól, videóbíró pedig nem állt rendelkezésre, így maradt a 0:0.
A második játékrészben a hazai csapat is feljavult, Tóthnak többször is nagyot kellett védenie. Mi továbbra is dolgoztuk ki a helyzeteket, de a befejezések pontossága hiányzott, így a záró harmadra is 0:0-val fordultak neki a csapatok.
A harmadik harmad közepén emberelőnyben ismét a kapuban kötött ki a korong, de a játékvezetők ezúttal sem látták érvényesnek a találatot. Az 53. percben végre megtört a jég: Huszák passzát követően Bjelland talált be, megszerezve a mérkőzés egyetlen – és ezúttal már vitathatatlan – gólját. A hajrában a hazaiak kapuslehozatallal próbálkoztak, de fegyelmezett védekezésünknek köszönhetően nem változott az eredmény. Megérdemelt győzelemmel kezdtük a döntőt, folytatás következő héten a Tüskesátorban.
Holnap újabb fejezet kezdődik az elmúlt évek egyik legnagyobb rivalizálásában. Az ellenfél ezúttal is a MAC Budapest együttese lesz, vagyis ismét az a párosítás dönt az aranyéremről, amely az utóbbi szezonokban már többször is meghatározta a bajnokság végkimenetelét.
Az első mérkőzésre február 18-án, 19:35-től kerül sor a Mátyásföldi Jégcsarnokban. Címvédőként lépünk jégre, hiszen tavaly mi emelhettük magasba a kupát. A szezon során már kétszer találkozott egymással a két csapat az alapszakaszban. A mérleg egy győzelem és egy vereség, ami tökéletesen mutatja, mennyire kiegyenlített az erőviszony. Minden adott tehát egy kiélezett, érzelmekkel teli döntőhöz.
A párharc az egyik fél második győzelméig tart. Menetrend:
Február 18. – Mátyásföldi Jégcsarnok
Február 25. – Tüskesátor
Március 4. – Tüskesátor (ha szükséges)
Egyesületünk U14-es csapata egy szépen csillogó ezüsttel tért haza a Kárpát-medencei Magyar Liga 2025–26-os idényének záróhétvégéjéről.
A Felcsíki Műjégpályán két és fél napon keresztül egymást érték a mérkőzések, a jégen pedig nemcsak gólok és pontok, hanem sorsfordító pillanatok is születtek. A tornán az SZJA Kék, az SZJA Sárga, az Ajkai Óriások, a HKB Knights, az Egerszegi Titánok és a Gyergyói Hoki Klub csapatai léptek pályára. A mezőny kiegyensúlyozottságát jól mutatja: a második és a harmadik helyen végző együttes azonos pontszámmal zárt, de a második és az ötödik hely között is mindössze két pont volt a különbség.
Számunkra a torna rajtja nehezen alakult: 3–0-s vereséggel kezdtünk Zalaegerszeg ellen, azonban a folytatásban nemcsak játékban, hanem mentalitásban is szintet léptünk. A második mérkőzésen az SZJA ellen már egy teljesen más arcát mutatta a csapat: háromszor vezettünk, háromszor egyenlített az ellenfél, de így is sikerült a mindent eldöntő negyedik gólt nekünk megszerezni. Az utolsó napra a tabella annyira kiegyensúlyozottá vált, hogy csapatunk akár a második, de akár az ötödik helyen is végezhetett volna. A végjáték drámai volt: az utolsó mérkőzés eredménye döntött a dobogóról. Végül számunkra kedvezően alakultak az események, és odaértünk a második helyre.
A torna során csapatonként díjazták a legjobb játékosokat, valamint kiosztották a torna legjobb kapusának, hátvédjének és csatárának járó elismeréseket is. Az MVP-díjazott Bagdi Zétény, míg a torna legjobb csatára Zaccomer Ábel lett.
Nochta Kristóf vezetőedzőnk adott részletes beszámolót a torna után:
Egy minden szempontból szuper tornán és hétvégén vagyunk túl a srácokkal. Rengeteg élmény és tapasztalattal lettünk gazdagabbak és kifejezetten igaz ránk, hogy elutazott egy csapat múlthét csütörtökön, viszont nem ugyanaz tért vissza.
A tornát egy számunkra nagyon fájó teljesítménnyel és eredménnyel kezdtük, ugyanis vereséget szenvedtünk 3-0 ra a Zalaegerszegtől (Akikről viszont elkell mondani, hogy remek tornát játszottak, és nagyon jól összetették a csapatukat a vendég játékosokkal kiegészülve). Fájó volt és mindenképpen nagy pofon ugyanis nagy tervekkel vágtunk bele a tornába. Tudtuk hogy ez esetben a mérkőzés után 2 felé billenhet el a mérleg nyelve. A pofon ébresztőt fúj, vagy szétesik a csapat. A srácok viszont még egyszer sem estek szét a szezonban és ettől most is, ebben a helyzetben is elkezdtek erősödni. Kihívás elé állítottuk őket, ugyanis el kell jutniuk oda, hogy saját maguktól akarjanak valamit.
A motiváció belülről kell, hogy jöjjön, hogy valamit elérjenek akár egyedül, akár csapatként. Mi nem lehetünk azok akik őket motiválják, mert nem mindig leszünk ott. Hogy nekik mi a motiváció, azt maguknak kell megtalálni, és akkor lesz a dolog effektív, ha erre külsőleg csak rádobunk és erősítjük őket, és irányt mutatunk. Program az ő kezükben volt. Visszakapták az amúgy elvett telefonokat és magukban dönteni kellett, hogy mi is a fontos.
Délután a második meccsen egy SZJA ellen készültünk, akik 5-1 re verték a Gyergyót. Saját maguktól a srácok összehívtak egy meetinget a szálláson és majd fél óra-negyven percen keresztül beszélték, hogy mit hogyan szeretnének változtatni. Talpra álltak, és bár 3x vezettek és az ellenfél 3x egyenlített, de a negyedik gól már győztes gól lett. Másnap reggel tartottuk magunkat ehhez a rendszerhez. Gyergyó ellen megint csak kevésbé ment a játék, de az már látszódott a srácokon, hogy szeretnének bizonyítani. Fáradtnak tűnt a társaság fejben is testben is, ezért sok hibával is játszottunk. Buta gólokat kaptunk, amiket mi ajándékoztunk az ellenfélnek. Mivel a torna végén aranyat szerettünk volna, ezért 4-5 perccel a vége előtt lehozuk a kapust, mert végül nyerni szerettünk volna. Mint ahogy a szezonban többször, most is bevállt. Sajnos további gólokra a hátralévő 2 és fél perc nem volt elég, de így is egy ponttal gazdagabbak lettünk. Délután az addig hibátlan SZJA sárga csapatával játszottunk, akik nem mellesleg az aznapi első meccsen 7-2 re verték a másik SZJA csapatot. Tudtuk, hogy nekünk nincs más út az aranyhoz, csak ha nyerünk, és akkor se rajtunk múlik kizárólag. Sajnos a csapat eddigre egy kicsit elfáradt és a meccsre való tudatosság nem zajlódott úgy, ahogy lehetett volna, holott tudták, hogy ez egy fontos meccs. Ennek hangot adtunk, belenyúltunk az összeállításba, és némi kritika után ismét a csapatra bíztuk, hogy állnak bele a meccsbe. Kevesebb mint 2 perc elteltével már 2-0 ás vezetés volt a kezünkben és látszott a srácokon, hogy nagyon szeretnék ezt a meccset. Az ellenfelünk bár kiegyenlített, de többször közel voltunk, hogy visszavegyük a vezetést. Döntetlen nekünk azt jelentette volna, hogy biztos hogy nem lehetünk arany érmesek, ezért bár lehet pár embernek furcsa volt, de nekünk egyértelmű volt a célunk ezért 3 és fél perccel a vége előtt lehoztuk a kapust. Ha az SZJA gólt lőtt volna, biztos bajnokok, mégis mi alakítottunk ki helyzeteket, amiket sajnos bár gólra váltani nem tudtunk, mégis elmondható, hogy a 6-5 elleni játékunk ismét megmutatta milyen erős. Ezen a mérkőzésen ráadásul az SZJA-s edzők fair playből is példát mutattak, ami manapság ilyen szinten nem jellemző.
Utolsó nap, a tabella annyira kiegyensúlyozott volt, hogy másodikak és ha minden igaz ötödikek is lehettünk volna. Ha nyerünk, akkor is mindkét meccstől függött az, hogy hányadikak leszünk. Reggelhez híven álmosan és gyengén kezdtünk. Nagyjából 10 perc környékén a csapat kitalálta, hogy szeretne időt kérni. Mi az engedélyt megadtuk és heves egymás közötti ébresztő jelzésekkel próbálták egymást felrázni. Bár nem tőlünk edzőktől jött és nem is igen vettünk részt benne, de elmondható, hogy remek “edzői” húzás volt. Következő cserében 2 gólt is sikerült lőni és láthatóan összekapta magát a csapat. Végül 5-1 re sikerült nyernünk, amivel gólarányilag is jó helyzetbe hoztuk magunkat. Utolsó két meccs is számunkra kedvezően alakult és annyira volt kiélezett a mezőny, hogy a legvégső meccsen a Gyergyó-SZJA sárga meccsen, ha a Gyergyó nyer ők az elsők, ha kikap, akkor csak negyedikek. Végül utóbbi forgatókönyv valósult meg amivel mi odaértünk a második helyre.
Az ezüst általában nem egy jó szájízű érem, de ez esetben ez máshogy van. Ez az ezüst nem egy elveszített arany, hanem egy megnyert második hely. Ennél viszont fontosabb az a karakter fejlődés, amin a csapat keresztül ment. Összeálltak és küzdöttek csapatként. Ezt az eredmény ők saját maguktól érték el. Ez 12-13 éves gyerekek esetében azt gondolom hogy elképesztő fegyvertény. A csapatkapitányunk példaértékűen irányította a csapatot, de adott helyzetekben többen is előre léptek. Végig pozitívak maradtak és a végén elképesztően jó volt látni, hogy mennyit jelent nekik az érem. Bár szép és a mai világba Magyarországon a csapatok nagy részénél nincs sport eredmény nélkül, mi máshogy gondolkodunk e tekintetben is. Bízom benne, hogy az élményt és a tanulságot is képesek magukkal vinni mégpedig azt, ha kőkeményen maguk akarnak valamit, és elkezdenek küzdeni érte, akkor megeshet hogy olyan dolgokra is képesek lehetnek amit korábban nem gondoltak. Büszkék vagyunk, mert igazi nagybetűs CSAPATUNK van, és nem csak azokkal akik most velünk voltak, hanem azokkal is, akik most nem tudtak velünk jönni. Ez az ő sikerük is!
You must be logged in to post a comment.