Egyesületünk U14-es csapata egy szépen csillogó ezüsttel tért haza a Kárpát-medencei Magyar Liga 2025–26-os idényének záróhétvégéjéről.
A Felcsíki Műjégpályán két és fél napon keresztül egymást érték a mérkőzések, a jégen pedig nemcsak gólok és pontok, hanem sorsfordító pillanatok is születtek. A tornán az SZJA Kék, az SZJA Sárga, az Ajkai Óriások, a HKB Knights, az Egerszegi Titánok és a Gyergyói Hoki Klub csapatai léptek pályára. A mezőny kiegyensúlyozottságát jól mutatja: a második és a harmadik helyen végző együttes azonos pontszámmal zárt, de a második és az ötödik hely között is mindössze két pont volt a különbség.
Számunkra a torna rajtja nehezen alakult: 3–0-s vereséggel kezdtünk Zalaegerszeg ellen, azonban a folytatásban nemcsak játékban, hanem mentalitásban is szintet léptünk. A második mérkőzésen az SZJA ellen már egy teljesen más arcát mutatta a csapat: háromszor vezettünk, háromszor egyenlített az ellenfél, de így is sikerült a mindent eldöntő negyedik gólt nekünk megszerezni. Az utolsó napra a tabella annyira kiegyensúlyozottá vált, hogy csapatunk akár a második, de akár az ötödik helyen is végezhetett volna. A végjáték drámai volt: az utolsó mérkőzés eredménye döntött a dobogóról. Végül számunkra kedvezően alakultak az események, és odaértünk a második helyre.
A torna során csapatonként díjazták a legjobb játékosokat, valamint kiosztották a torna legjobb kapusának, hátvédjének és csatárának járó elismeréseket is. Az MVP-díjazott Bagdi Zétény, míg a torna legjobb csatára Zaccomer Ábel lett.
Nochta Kristóf vezetőedzőnk adott részletes beszámolót a torna után:
Egy minden szempontból szuper tornán és hétvégén vagyunk túl a srácokkal. Rengeteg élmény és tapasztalattal lettünk gazdagabbak és kifejezetten igaz ránk, hogy elutazott egy csapat múlthét csütörtökön, viszont nem ugyanaz tért vissza.
A tornát egy számunkra nagyon fájó teljesítménnyel és eredménnyel kezdtük, ugyanis vereséget szenvedtünk 3-0 ra a Zalaegerszegtől (Akikről viszont elkell mondani, hogy remek tornát játszottak, és nagyon jól összetették a csapatukat a vendég játékosokkal kiegészülve). Fájó volt és mindenképpen nagy pofon ugyanis nagy tervekkel vágtunk bele a tornába. Tudtuk hogy ez esetben a mérkőzés után 2 felé billenhet el a mérleg nyelve. A pofon ébresztőt fúj, vagy szétesik a csapat. A srácok viszont még egyszer sem estek szét a szezonban és ettől most is, ebben a helyzetben is elkezdtek erősödni. Kihívás elé állítottuk őket, ugyanis el kell jutniuk oda, hogy saját maguktól akarjanak valamit.
A motiváció belülről kell, hogy jöjjön, hogy valamit elérjenek akár egyedül, akár csapatként. Mi nem lehetünk azok akik őket motiválják, mert nem mindig leszünk ott. Hogy nekik mi a motiváció, azt maguknak kell megtalálni, és akkor lesz a dolog effektív, ha erre külsőleg csak rádobunk és erősítjük őket, és irányt mutatunk. Program az ő kezükben volt. Visszakapták az amúgy elvett telefonokat és magukban dönteni kellett, hogy mi is a fontos.
Délután a második meccsen egy SZJA ellen készültünk, akik 5-1 re verték a Gyergyót. Saját maguktól a srácok összehívtak egy meetinget a szálláson és majd fél óra-negyven percen keresztül beszélték, hogy mit hogyan szeretnének változtatni. Talpra álltak, és bár 3x vezettek és az ellenfél 3x egyenlített, de a negyedik gól már győztes gól lett. Másnap reggel tartottuk magunkat ehhez a rendszerhez. Gyergyó ellen megint csak kevésbé ment a játék, de az már látszódott a srácokon, hogy szeretnének bizonyítani. Fáradtnak tűnt a társaság fejben is testben is, ezért sok hibával is játszottunk. Buta gólokat kaptunk, amiket mi ajándékoztunk az ellenfélnek. Mivel a torna végén aranyat szerettünk volna, ezért 4-5 perccel a vége előtt lehozuk a kapust, mert végül nyerni szerettünk volna. Mint ahogy a szezonban többször, most is bevállt. Sajnos további gólokra a hátralévő 2 és fél perc nem volt elég, de így is egy ponttal gazdagabbak lettünk. Délután az addig hibátlan SZJA sárga csapatával játszottunk, akik nem mellesleg az aznapi első meccsen 7-2 re verték a másik SZJA csapatot. Tudtuk, hogy nekünk nincs más út az aranyhoz, csak ha nyerünk, és akkor se rajtunk múlik kizárólag. Sajnos a csapat eddigre egy kicsit elfáradt és a meccsre való tudatosság nem zajlódott úgy, ahogy lehetett volna, holott tudták, hogy ez egy fontos meccs. Ennek hangot adtunk, belenyúltunk az összeállításba, és némi kritika után ismét a csapatra bíztuk, hogy állnak bele a meccsbe. Kevesebb mint 2 perc elteltével már 2-0 ás vezetés volt a kezünkben és látszott a srácokon, hogy nagyon szeretnék ezt a meccset. Az ellenfelünk bár kiegyenlített, de többször közel voltunk, hogy visszavegyük a vezetést. Döntetlen nekünk azt jelentette volna, hogy biztos hogy nem lehetünk arany érmesek, ezért bár lehet pár embernek furcsa volt, de nekünk egyértelmű volt a célunk ezért 3 és fél perccel a vége előtt lehoztuk a kapust. Ha az SZJA gólt lőtt volna, biztos bajnokok, mégis mi alakítottunk ki helyzeteket, amiket sajnos bár gólra váltani nem tudtunk, mégis elmondható, hogy a 6-5 elleni játékunk ismét megmutatta milyen erős. Ezen a mérkőzésen ráadásul az SZJA-s edzők fair playből is példát mutattak, ami manapság ilyen szinten nem jellemző.
Utolsó nap, a tabella annyira kiegyensúlyozott volt, hogy másodikak és ha minden igaz ötödikek is lehettünk volna. Ha nyerünk, akkor is mindkét meccstől függött az, hogy hányadikak leszünk. Reggelhez híven álmosan és gyengén kezdtünk. Nagyjából 10 perc környékén a csapat kitalálta, hogy szeretne időt kérni. Mi az engedélyt megadtuk és heves egymás közötti ébresztő jelzésekkel próbálták egymást felrázni. Bár nem tőlünk edzőktől jött és nem is igen vettünk részt benne, de elmondható, hogy remek “edzői” húzás volt. Következő cserében 2 gólt is sikerült lőni és láthatóan összekapta magát a csapat. Végül 5-1 re sikerült nyernünk, amivel gólarányilag is jó helyzetbe hoztuk magunkat. Utolsó két meccs is számunkra kedvezően alakult és annyira volt kiélezett a mezőny, hogy a legvégső meccsen a Gyergyó-SZJA sárga meccsen, ha a Gyergyó nyer ők az elsők, ha kikap, akkor csak negyedikek. Végül utóbbi forgatókönyv valósult meg amivel mi odaértünk a második helyre.
Az ezüst általában nem egy jó szájízű érem, de ez esetben ez máshogy van. Ez az ezüst nem egy elveszített arany, hanem egy megnyert második hely. Ennél viszont fontosabb az a karakter fejlődés, amin a csapat keresztül ment. Összeálltak és küzdöttek csapatként. Ezt az eredmény ők saját maguktól érték el. Ez 12-13 éves gyerekek esetében azt gondolom hogy elképesztő fegyvertény. A csapatkapitányunk példaértékűen irányította a csapatot, de adott helyzetekben többen is előre léptek. Végig pozitívak maradtak és a végén elképesztően jó volt látni, hogy mennyit jelent nekik az érem. Bár szép és a mai világba Magyarországon a csapatok nagy részénél nincs sport eredmény nélkül, mi máshogy gondolkodunk e tekintetben is. Bízom benne, hogy az élményt és a tanulságot is képesek magukkal vinni mégpedig azt, ha kőkeményen maguk akarnak valamit, és elkezdenek küzdeni érte, akkor megeshet hogy olyan dolgokra is képesek lehetnek amit korábban nem gondoltak. Büszkék vagyunk, mert igazi nagybetűs CSAPATUNK van, és nem csak azokkal akik most velünk voltak, hanem azokkal is, akik most nem tudtak velünk jönni. Ez az ő sikerük is!
You must be logged in to post a comment.