Újabb fontos állomás következik női csapatunk felkészülésében: augusztus 23–24. között a csehországi Břeclavban veszünk részt egy felkészülési tornán, ahol három mérkőzés vár a lányokra.

A torna házigazdája a Lvice Břeclav együttese lesz, mellettük a Sabres St. Pölten (AUT) és a HC Kadaň (CZE) csapata ellen is megmérettetjük magunkat.

A keret ezúttal 2 kapussal, 7 hátvéddel és 12 csatárral utazik, köztük két fiatal játékossal, akik a BJA csapatából csatlakoznak hozzánk a hétvégére: Bátyi Boróka és Haraszt Lorina. Egyetlen hiányzója lesz a csapatnak, Alaina Tanski, aki később csatlakozik a kerethez.

Mérkőzéseink menetrendje:

Szombat
11:30 – HKB x Kadaň

15:30 – HKB x Břeclav

Vasárnap
12:00 – Sabres x HKB

Ez lesz csapatunk harmadik felkészülési állomása, a pozsonyi győzelem és a BJA elleni siker után.

Bár még csak most kezdi első hivatalos szezonját a Hokiklub Budapest színeiben, Hajdu Lili neve már ismerősen csenghet a DFEL-meccsek nézőinek – a fiatal hátvéd tavaly már bemutatkozott a ligában, és két világbajnoki szerepléssel is gazdagította tapasztalatait. Az elmúlt év számára nem csupán a fejlődésről, hanem a bizonyításról is szólt: tagja volt az U18-as válogatott feljutását kivívó csapatnak, tavasszal pedig már a felnőtt A csoportos vb keretébe is bekerült. Most újabb mérföldkőhöz érkezett: hivatalosan is HKB-játékosként vághat neki a 2025/26-os idénynek.
Interjúnkban arról mesélt, milyen érzés fiatalon egy rutinos csapatba beilleszkedni, hogyan élte meg a válogatott sikereket, és miben szeretne még fejlődni, hogy klub- és nemzeti szinten is a legmagasabb szintet hozza.

Bár ez lesz az első hivatalos idényed a Hokiklub Budapest játékosaként, a csapat és a liga már korántsem ismeretlen számodra – tavaly 12 alkalommal szerepeltél a DFEL-ben. Hogyan tekintesz erre az új fejezetre?

Nagyon izgatottan várom a szezont, mert érzem, hogy ez egy nagy lépés lesz számomra. A tavalyi DFEL- meccsek sokat adtak, most pedig szeretném megmutatni azokat amiket eddig tanultam, és folyamatosan bizonyítani a csapatnak és magamnak.

A HKB idei keretében te vagy a legfiatalabb játékos, mégis már komoly tapasztalattal rendelkezel utánpótlás- és felnőtt szinten is. Mennyire jelent számodra kihívást ez a szerep, és hogyan élted meg a beilleszkedést egy rutinosabb játékosokból álló közösségbe?

Egy lehetőségként fogom fel, hogy fiatalként egy ilyen rutinos csapatban lehetek. Eleinte izgultam, hogy mit fognak szólni hozzám, de gyorsan rájöttem mindenki nyitott és támogató. Jó látni, hogy ennyi tapasztal játékos van körülöttem és tudok napról napra fejlődni.

Az elmúlt évben két világbajnokságon is lehetőséget kaptál: előbb az U18-as válogatottal harcoltátok ki a feljutást, majd tavasszal már a felnőtt A csoportos vb-n is bemutatkozhattál. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra, és mit jelentett számodra, hogy ilyen fiatalon ilyen szintű tornákon szerepelhettél?

Talán az elmúlt év volt eddig a legeseménydúsabb szezonom. Az u18-as vb-n átélni a feljutást hatalmas élmény volt, és óriási büszkeséggel töltött el, hogy ilyen sok idő után újból fel tudtunk jutni az elitbe. A felnőtt A csoportos bemutatkozás pedig egy nagy megtiszteltetés. Sokat tanultam abból, hogy ilyen szinten játszhattam, és ez még jobban motivál.

Egy mozgalmas és élményekkel teli szezon után most új kihívások várnak rád klub- és válogatott szinten is. Mik azok a célok, amelyek leginkább motiválnak az előtted álló idényben, és miben szeretnél a legtöbbet fejlődni?

Szeretnék stabil és jó teljesítményt nyújtani a klubomnak, és ha jön a lehetőség a válogatottban is élni vele. A játékomban főleg gyorsaságban és a fizikai részen akarok javítani, mert ezek fontosak ezen a szinten.

Agilitás, küzdőszellem és megingathatatlan hozzáállás – ezek a tulajdonságok évek óta jellemzik Szelényi Ninát, aki a 2025/26-os idényben is csapatunkat erősíti. A fiatal csatár immár negyedik szezonját kezdi meg a Hokiklub Budapest mezében, és továbbra is meghatározó szerepet tölt be a pályán és az öltözőben egyaránt.
Az alábbiakban arról mesél, mi tartja ennyi idő után is a klubnál, hogyan élte meg a DFEL nyújtotta kihívásokat, és milyen célokat tűzött ki maga elé az új szezonra.

Három idény után jövőre is a HKB mezét viseled. Mi tart itt ennyi idő után is, mi adja számodra ennek a közegnek az erejét? Kívülről úgy tűnik, a csapatkohézió és az öltözői hangulat változatlanul erős – ez mennyire volt meghatározó tényező a maradásodban?
Elsősorban a csapatközösség az, ami ennyi idő után is itt tart. Az elmúlt évek alatt rengeteg barátra leltem, és az öltözői hangulat a mai napig kiemelkedően jó. Egy ilyen közegben sokkal könnyebb igazán élvezni a jégkorongot, hiszen a csapat támogatása és összetartása rengeteget hozzáad ahhoz, hogy minden edzés és mérkőzés motiváló és örömteli legyen.

Az elmúlt évadban komoly lépést tettetek előre a DFEL-ben való szerepléssel. Hogyan élted meg a váltást egy magasabb szintű, fizikálisan és mentálisan is intenzívebb bajnokságba? Milyen hatással volt ez a saját fejlődésedre?
A DFEL szintlépést jelentett minden téren – fizikailag, mentálisan és tempóban is. Személy szerint nagyon motiválónak éltem meg, mert minden meccs kihívás, és ez rengeteget segített abban, hogy fejlődjek, gyorsabban gondolkodjak a jégen és erősebb legyek mentálisan is

Mit remélsz a 2025/26-os szezontól? Van olyan személyes vagy csapatszintű cél, ami különösen fontos számodra a következő idényre nézve?

A célom, hogy csapatként tovább fejlődjünk, én pedig szeretnék még stabilabb teljesítményt nyújtani és minden téren előrelépni a szezon során.

Szamosfalvi Petra neve ismerősen csenghet minden követőnknek – nem véletlenül, hiszen több mint tíz éve erősíti klubunkat. A jégen mindig rendkívül elszánt, gyorsaságával és küzdeni tudásával kiemelkedő csatárunk a következő szezonban is a DFEL-csapatunkat erősítheti. A szezonrajtot megelőzően beszélgettünk vele az elmúlt hónapok mérföldköveiről, kihívásairól, valamint a jövőbeli céljairól – a jégen és azon kívül.

Kezdjük egy fontos mérföldkővel: gratulálunk az államvizsgádhoz! 😊 Milyen érzés volt lezárni ezt az időszakot, és mik a terveid a civil életben?

Köszönöm szépen!☺️ Nagyon jó érzés volt lezárni ezt a 3 évet egy diplomával, de az igazat megvallva gyorsan elrepült ez a 3 év… Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemre jelentkeztem mesterképzésre, és ha minden jól megy, és össze tudom egyeztetni a sporttal, akkor jövőre ilyenkor már egy testnevelő tanári diplomával is rendelkezem. A civil életet tekintve nagy valószínűséggel testnevelő tanárként fogok főállásban dolgozni, és emellett mindenképp szeretnék majd edzőként is tevékenykedni.

A tavalyi szezon mindenkinek új kihívás volt, hiszen a DFEL-ben versenyeztetek. Hogyan élted meg ezt a váltást, és miben érezted leginkább a különbséget az EWHL-hez képest?

Nagyon jól éltem meg, és úgy gondolom, hogy a kicsit fizikálisabb játékstílusom miatt könnyebben tudtam alkalmazkodni az új kihívásokhoz. A legnagyobb különbség a két liga között szerintem a fizikális játék és az ellenfelek ereje. Egy csapat kivételével majdnem mindig szoros meccseket tudtunk játszani.

Most, hogy egy új szezon előtt álltok a DFEL-ben, milyen célokat tűztél ki magad elé egyénileg és csapatszinten?

Csapatszinten mindenképp a bajnokság megnyerése lenne a cél, egyénileg pedig szeretnék kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani, és a csapat meghatározó játékosává válni.

Örömmel jelentjük be, hogy Somogyi Vivien a 2025/26-os idényben is folytatja munkáját női DEBL-csapatunk vezetőedzőjeként. Vivien neve jól ismert a klubon belül: éveken át erősítette EWHL-csapatunkat játékosként, majd edzőként is meghatározó szereplője lett a női szakág fejlődésének. Most, hogy már az ötödik szezonjára készül a kispadon, egy átfogó interjú keretében kérdeztük az elmúlt évekről, meghatározó pillanatokról és a jövőbeli célokról.

Idén már az ötödik szezonodra készülsz vezetőedzőként a DEBL-csapat élén. Hogyan tekintesz vissza az eddigi évekre, milyen fejlődésen ment keresztül a csapat ez idő alatt?

Az eddigi szezonok mindegyike más-más szempontból volt emlékezetes számomra. A csapat vezetését egy nagy szerkezeti váltás időszakában vettem át: ekkor kezdődött meg az első komolyabb fiatalítás, majd nem sokkal később megalakult a BJA is. Ezek a változások jelentős hatással voltak a DEBL- és U25A-csapatban játszó lányok fejlődési útjára, valamint a játéklehetőségeikre is.

Ha visszatekintek az elmúlt évekre, mérhetetlen hálát érzek, hogy ilyen tehetséges, céltudatos és emberileg is példaértékű fiatalokkal dolgozhatok együtt.

Ha néhány szóval kellene összefoglalnom az eddigi szezonokat – a fizikai, taktikai vagy technikai fejlődés részleteitől most eltekintve – akkor az önbizalom, a belső motiváció és a pszichés készenlét jutna először eszembe. Ezekben látok igazán nagy előrelépést, és úgy gondolom, hogy ezek azok az alapok, amelyekre egy valóban összetartó, szezonról szezonra építkező csapat épülhet.

Melyek voltak azok a pillanatok, eredmények vagy mérkőzések, amikre különösen büszke vagy az elmúlt négy szezonból?

Ha ki kellene emelnem egy igazán meghatározó mérkőzést, akkor mindenképp az első szezonunk DEBL Final4 elődöntőjét mondanám. Abban az idényben a Villach volt a nagy „mumusunk” – az alapszakasz során minden alkalommal alulmaradtunk velük szemben. A sors úgy hozta, hogy a Final4 elődöntőjében ismét őket kaptuk ellenfélnek. Ez volt a most vagy soha pillanatunk.

Egy végletekig kiélezett, szoros mérkőzés volt, ahol döntetlen állásnál, a harmadik harmad utolsó másodperceiben sikerült gólt szereznünk. Ez nemcsak a döntőbe jutást jelentette, hanem egy igazi mérföldkő is volt a csapat számára – mentálisan, szakmailag, közösségként is.

Persze számos más alapszakaszmeccs, elődöntő vagy döntő is van, ahol a lányok példásan helyt álltak, és bebizonyították, mire képes egy összetartó csapat, ha egy közös célért dolgozik.

Mégis talán azok a meccsek hagytak bennem nagyobb nyomot, ahol az eredménytől függetlenül láttam a csapaton és egyénenként is fejlődést és az akaratot. Azok a pillanatok, amikor hosszú idő gyakorlása után sikerül gólt lőni egy buliból és az ezt követő csapatszintű boldogság, vagy látni egy-egy játékoson, hogy kilép a komfortzónájából és valami emlékezeteset alkot. Vagy amikor egy hullámvölgyben lévő mezőnyjátékos vagy kapus végre megtöri a jeget, és visszatalál önmagához.

Ezek a látszólag apró, de valójában felbecsülhetetlen pillanatok azok, amelyek igazán mély nyomot hagynak bennem edzőként.

Mit gondolsz, milyen erősségekre tudtok idén leginkább építeni, és miben szeretnél további fejlődést látni a játékosok részéről?

Idén ismét egy kisebb fiatalítás előtt állunk a csapatnál. A fejlődés tekintetében továbbra is azokra a részletekre szeretnék koncentrálni, amelyeket az előző szezonokban már megfigyeltünk és elkezdtünk tudatosan fejleszteni.

Mivel az akadémiai csapat alá dolgozunk, fontosnak tartom, hogy ne csak a jégkorong technikai oldalára helyezzem a hangsúlyt. Fejlesztő edzőként elsődleges célom, hogy olyan biztos alapokat építsünk ki, amelyek hosszú távon is támogatják a sportolók fejlődését. Ehhez elengedhetetlen a mentális-pszichés foglalkozás, a fizikális alapok–pihenés–étkezés hármasának egyensúlya.

Úgy gondolom, az erősségeink igazán a szezon során fognak megmutatkozni – de nagyon bízom benne, hogy az elmúlt években elsajátított alapokat tovább tudjuk mélyíteni, és ezek a tudatosan felépített részletek éppen a megfelelő pillanatban hozzák meg az eredményüket.

Mik az idei szezon legfőbb céljai a számodra, akár a pályán, akár azon kívül?

Mint minden edzőnek, nekem is az a célom, hogy sikeres szezont zárjunk. Természetesen örülök, ha ez a siker érmeken is látszik, de számomra ennél is fontosabb a csapat és az egyének fejlődése. Így, ha szezon végén látom, hogy a játékosaim bármelyik területen előre tudtak lépni, akkor már sikeres szezont könyvelhetünk.

Hosszú távon gondolkodunk: célunk olyan játékosokat nevelni, akik később a felnőttcsapatokban vagy akár a válogatottban is megállják a helyüket. Ehhez idén is nagy hangsúlyt fektetünk a bot- és korcsolyatechnikára, a robbanékonyság, erőnlét és taktika fejlesztésére.

Emellett – ahogy korábban is említettem – a jégen kívüli munkára is kiemelt figyelmet fordítunk. Az egyik legfontosabb célom, hogy olyan önbizalmat és belső motivációt alakítsak ki a játékosokban, amely megalapozza azt a „nem adom fel” mentalitást, amire a jégen is szükség van.

Ehhez azonban megfelelő környezetet kell teremteni: a csapatépítés, a támogató közösség kialakítása kulcsfontosságú. Hiszem, hogy csak egy biztonságos, támogató közegben tudnak a játékosok valóban kiteljesedni.

Vivi vezetésével a DEBL-csapat olyan környezetben készülhet az új szezonra, ahol a szakmai munka mellett az önbizalom, a motiváció és az összetartás is biztos alapokon nyugszik. Bízunk benne, hogy az előttünk álló idényben is sok feledhetetlen pillanat vár majd ránk!

Második helyen zárta csapatunk az idén nyolcadik alkalommal megrendezett Méri Janka Emléktornát. A torna aranyérmét a Rampage Women’s Hockey együttese vihette haza. A bronzéremért folyó harcból a DVTK került ki győztesen a Hatvan ellen. A csapatok díjai mellett a kimagasló egyéni teljesítmények is elismerésre kerültek.

Ezüstérmes csapatunk