A KMH csapata két új kapusedzővel bővült nem is olyan régen. Szerettük volna, ha Ti is megismeritek ezt az oldalukat, így kifaggattuk kicsit Őket ebben a témában. Maros Botondot és Gadácsi Jánost kérdeztük:
- Hogyan lettél kapus?
Gadácsi János: Amikor még fiatal játékos voltam, a kapusok sokkal izgalmasabbnak tűntek számomra. Hasonló, de mégis másféle felszerelésük volt, sokszor külön edzettek, nagyon más volt a feladatuk. Motivált, hogy nekem kell a mezőnyjátékosokkal szemben állnom egyedül, és kivédenem az ő lövéseiket.
Nagyon szeretek kapus lenni, hiszen azóta is hasonlóan gondolok erre a posztra: jégen, de külön a többiektől, egy csapatban, de mégis egyedül. Így több figyelem hárul rám.
Maros Botond: Egy ideig nem volt kapus abban a csapatban ahol játszottam, és mivel szimpatikusnak tűnt ez a szerep úgy döntöttem, bevállalom, hogy beálljak a kapuba, utána pedig ott ragadtam. Nagyon motivált, hogy nagyobb rajtam a felelősség.
- Mivel másabb egy kapus élete, mint egy mezőnyjátékosé?
M.B.: A kapusok egy csapat a csapaton belül is. Muszáj, hogy ez meglegyen, hiszen azért sokban eltérnek a mezőnyjátékosoktól: külön edzések, más mozgáskultúra. Más mozgás, másféle koncentráció, más céljai vannak egy kapusnak. Ez egy egyéni munka a csapaton belül. Mivel én onnan hátulról jól belátom a pályát és az eseményeket, ezért sokszor nekem kell irányítani a játékot.
G.J.: Utolsó védvonalként mi vagyunk ott a csapatnak. Nagyobb felelősséggel jár az, hogy én vagyok, akit elővesznek egy-egy gólért, nem az adott védőt, vagy csatárt, hogy miért nem játszott olyan jól. De emellett egy jó védésért is nekem jár a dicséret.
- Hogy folyik egy kapus edzés?
G.J.: Nagyobb hangsúlyt helyezünk a dinamikára, rotációs és finom motoros képességekre. Egy kapus életében szerintem a mentális felkészülés nagy szerepet játszik, lélektanilag is fel kell őket készíteni, így az edzéseken erre is időt kell fordítani.
M.B.: Lépcsőzetesen építjük fel a terhelésüket, próbálunk egy irányt adni a srácoknak, hogy merre is kellene fejlődni, illetve hogy mindent átvegyünk és fokozatosan fejlesszük a képességeiket.
- Nemrég kerültetek a kapusedzői szerepbe a kapus lét után. Hogy látjátok a másik oldalról, eddig hogy tetszik?
G.J.: Nagyon kellemesen csalódtam, leginkább magamban. Nem gondoltam, hogy bármi pedagógiai érzékem is van. De a gyerekkel való munka nagyon motivál és nagyon jó látni rajuk a fejlődést hétről hétre, és hogy tanulni szeretnének tőlünk.
M.B.: Jó érzés átadni az évek óta szerzett tapasztalatot és tudást a kisebbeknek.
- Ti is említettétek, hogy milyen nagy teher van egy kapus vállán. Mivel lehet az ilyen fiatalokat motiválni és segíteni mentálisan, hogy ezt bírják?
M.B.: Nem szabad ezt teherként rájuk helyezni. Nem az a lényeg eleinte, hogy ezt a terhet érezzék magukon és teljesítménykényszerük legyen. Az elsődleges cél, hogy élvezzék a játékot és szeresség csinálni. A teljesítmény ráér akkor, ha idősebbek lesznek.
Később engem pedig pont a statisztika motivált, amikor idősebb lettem, hogy minél jobb számaim legyenek. De ez teljesen egyéni, a kapusedzőm szerint ezt pont nem kellett volna néznem, de én nem hallgattam rá.
G.J.: Én is azt gondolom, hogy eleinte csak a játékra kell figyelniük, semmi másra. Későbbiekben viszont azt vettem észre magamon is, meg a srácokon is, hogy idősebb fejjel már pont a teher az ami motivál, hogy megérted mennyi minden múlik rajtad.
- Mennyivel másabb a kisebb és nagyobb korosztályokkal együtt dolgozni?
M.B.: A kisebb korosztályoknál az alap mozgások a fontosak, ezeket kell elsődlegesen még megtanítani nekik. Illetve a fiatalabb gyerekhez természetesen több türelem kell. Többször kell nekik mindent megmutatni, több edzésen keresztül ismételni, hogy megragadjon a kis fejükben, amit elmondunk nekik. A nagyobbaknál már elvárható, hogy amit kijavítottunk az előző edzésen, arra emlékezzen a következőn is.
G.J.: Az U8-U10-es korosztályban ég az a fontos, hogy megszerettessük vele a jégkorongot, meg a kapus szerepet. Szerintem itt ez a legfontosabb feladat. Az idősebbeknél már bele lehet menni a technikába részletekbe menően is, amit én személy szerint nagyon élvezek és szeretek csinálni.
- Meddig dönthet egy játékos úgy, hogy kapusnak állna? Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie, ha kapus szeretne lenni?
G.J.: Nagyon relatív. Van arra példa, hogy 9-10 évesen kezdi el és felnőttben véd 5-6 év múlva. Szerintem U8 végén kellene ideális esetben felmerülnie benne, hogy kapus szeretne lenni. Nincsen különösebb tulajdonság, ami ideálissá tesz egy kapust, legalábbis ebben a korban ez még nem látszik annyira, így nem is lehet biztosan kiszűrni ezeket a gyerekeket. Így azt gondolom, azokat kell beállítani aki, szeretne kapus lenne. Így lesz motivációja arra, hogy fejlődjön és csinálja.
M.B.: A régebbi tendenciával ellentétben manapság már úgy tartják, hogy a legjobb adottságú gyerekeket kellene a kapuba állítani, mert több irányú és nehezebb mozgást végeznek ezen a poszton. Szerintem egyébként U10, U12 első éve szerintem a legkésőbbi időpont, hogy valaki elkezdjen a kapus poszton játszani.
Gadácsi János
Maros Botond
