A KMH csapata két új kapusedzővel bővült nem is olyan régen. Szerettük volna, ha Ti is megismeritek ezt az oldalukat, így kifaggattuk kicsit Őket ebben a témában. Maros Botondot és Gadácsi Jánost kérdeztük:

1. Hogyan lettél kapus?

Gadácsi János: Amikor még fiatal játékos voltam, a kapusok sokkal izgalmasabbnak tűntek számomra. Hasonló, de mégis másféle felszerelésük volt, sokszor külön edzettek, nagyon más volt a feladatuk. Motivált, hogy nekem kell a mezőnyjátékosokkal szemben állnom egyedül, és kivédenem az ő lövéseiket.

Nagyon szeretek kapus lenni, hiszen azóta is hasonlóan gondolok erre a posztra: jégen, de külön a többiektől, egy csapatban, de mégis egyedül. Így több figyelem hárul rám.

Maros Botond: Egy ideig nem volt kapus abban a csapatban ahol játszottam, és mivel szimpatikusnak tűnt ez a szerep úgy döntöttem, bevállalom, hogy beálljak a kapuba, utána pedig ott ragadtam. Nagyon motivált, hogy nagyobb rajtam a felelősség.

2. Mivel másabb egy kapus élete, mint egy mezőnyjátékosé?

M.B.: A kapusok egy csapat a csapaton belül is. Muszáj, hogy ez meglegyen, hiszen azért sokban eltérnek a mezőnyjátékosoktól: külön edzések, más mozgáskultúra. Más mozgás, másféle koncentráció, más céljai vannak egy kapusnak. Ez egy egyéni munka a csapaton belül. Mivel én onnan hátulról jól belátom a pályát és az eseményeket, ezért sokszor nekem kell irányítani a játékot.

G.J.: Utolsó védvonalként mi vagyunk ott a csapatnak. Nagyobb felelősséggel jár az, hogy én vagyok, akit elővesznek egy-egy gólért, nem az adott védőt, vagy csatárt, hogy miért nem játszott olyan jól. De emellett egy jó védésért is nekem jár a dicséret.

3. Hogy folyik egy kapus edzés?

G.J.: Nagyobb hangsúlyt helyezünk a dinamikára, rotációs és finom motoros képességekre. Egy kapus életében szerintem a mentális felkészülés nagy szerepet játszik, lélektanilag is fel kell őket készíteni, így az edzéseken erre is időt kell fordítani.

M.B.: Lépcsőzetesen építjük fel a terhelésüket, próbálunk egy irányt adni a srácoknak, hogy merre is kellene fejlődni, illetve hogy mindent átvegyünk és fokozatosan fejlesszük a képességeiket.

4. Nemrég kerültetek a kapusedzői szerepbe a kapus lét után. Hogy látjátok a másik oldalról, eddig hogy tetszik?

G.J.: Nagyon kellemesen csalódtam, leginkább magamban. Nem gondoltam, hogy bármi pedagógiai érzékem is van. De a gyerekkel való munka nagyon motivál és nagyon jó látni rajuk a fejlődést hétről hétre, és hogy tanulni szeretnének tőlünk.

M.B.: Jó érzés átadni az évek óta szerzett tapasztalatot és tudást a kisebbeknek.

5. Ti is említettétek, hogy milyen nagy teher van egy kapus vállán. Mivel lehet az ilyen fiatalokat motiválni és segíteni mentálisan, hogy ezt bírják?

M.B.: Nem szabad ezt teherként rájuk helyezni. Nem az a lényeg eleinte, hogy ezt a terhet érezzék magukon és teljesítménykényszerük legyen. Az elsődleges cél, hogy élvezzék a játékot és szeresség csinálni. A teljesítmény ráér akkor, ha idősebbek lesznek.

Később engem pedig pont a statisztika motivált, amikor idősebb lettem, hogy minél jobb számaim legyenek. De ez teljesen egyéni, a kapusedzőm szerint ezt pont nem kellett volna néznem, de én nem hallgattam rá.

G.J.: Én is azt gondolom, hogy eleinte csak a játékra kell figyelniük, semmi másra. Későbbiekben viszont azt vettem észre magamon is, meg a srácokon is, hogy idősebb fejjel már pont a teher az ami motivál, hogy megérted mennyi minden múlik rajtad.

6. Mennyivel másabb a kisebb és nagyobb korosztályokkal együtt dolgozni?

M.B.: A kisebb korosztályoknál az alap mozgások a fontosak, ezeket kell elsődlegesen még megtanítani nekik. Illetve a fiatalabb gyerekhez természetesen több türelem kell. Többször kell nekik mindent megmutatni, több edzésen keresztül ismételni, hogy megragadjon a kis fejükben, amit elmondunk nekik. A nagyobbaknál már elvárható, hogy amit kijavítottunk az előző edzésen, arra emlékezzen a következőn is.

G.J.: Az U8-U10-es korosztályban ég az a fontos, hogy megszerettessük vele a jégkorongot, meg a kapus szerepet. Szerintem itt ez a legfontosabb feladat. Az idősebbeknél már bele lehet menni a technikába részletekbe menően is, amit én személy szerint nagyon élvezek és szeretek csinálni.

7. Meddig dönthet egy játékos úgy, hogy kapusnak állna? Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie, ha kapus szeretne lenni?

G.J.: Nagyon relatív. Van arra példa, hogy 9-10 évesen kezdi el és felnőttben véd 5-6 év múlva. Szerintem U8 végén kellene ideális esetben felmerülnie benne, hogy kapus szeretne lenni. Nincsen különösebb tulajdonság, ami ideálissá tesz egy kapust, legalábbis ebben a korban ez még nem látszik annyira, így nem is lehet biztosan kiszűrni ezeket a gyerekeket. Így azt gondolom, azokat kell beállítani aki, szeretne kapus lenne. Így lesz motivációja arra, hogy fejlődjön és csinálja.

M.B.: A régebbi tendenciával ellentétben manapság már úgy tartják, hogy a legjobb adottságú gyerekeket kellene a kapuba állítani, mert több irányú és nehezebb mozgást végeznek ezen a poszton. Szerintem egyébként U10, U12 első éve szerintem a legkésőbbi időpont, hogy valaki elkezdjen a kapus poszton játszani.