Márton Luca a 2025/2026-os szezonban is a Hokiklub Budapest játékosa lesz

A fiatal csatár két szezonnyi tengerentúli tapasztalatszerzés után az előző idényben tért vissza klubunkhoz, ahol stabil teljesítménnyel segítette a csapatot. Az új szezon előtt többek között a visszarázódásról, a fejlődéséről és céljairól kérdeztük őt.

 

Egy teljes szezon után újra a HKB mezében vágsz neki a következő idénynek. Milyen érzések vannak benned a folytatás kapcsán, és miért döntöttél úgy, hogy itt szeretnél maradni?

Izgatottan várom a 2025/2026-os évet és nagyon örülök hogy a következő szezonban is a HKB színeiben játszhatok. A befogadó, jó közösség miatt is döntöttem úgy, hogy itt szeretnék maradni. A továbbiakban is szeretnék minnél többet fejlődni, amihez a DFEL ligája jó lehetőség.

 

Két év kanadai kitérő után tértél haza. Hogyan élted meg a visszarázódást az itthoni és európai közegbe, mi volt benne a legnagyobb kihívás számodra?

Hazajönni két év után Kanadából kettős érzés volt. Egyrészt nagyon szerettem volna kint folytatni tanulmányaimat és a jégkorongot, de ugyanakkor jó, hogy újra a családomhoz közel lehetek. A legnagyobb kihívás az volt számomra, hogy visszarázódjak az itthoni közösségbe és az angol nyelv mindennapi használata is nagyon hiányzik.

 

Hogy érzed miben fejlődtél a legtöbbet az elmúlt idény során, és miben látod még a legtöbb potenciált a saját játékodban?

Úgy érzem nálam az elmúlt szezon a mentális fejlődésről és a jégkorongozás apróbb momentumainak elsajátításairól szólt. Saját játékomban továbbra is a fejlődést állítottam fókuszba, főleg a fizikalitás és a lövések szempontjából.

 

Mit vársz magadtól és a csapattól a 2025/2026-os szezonban?

A legtöbbet szeretném kihozni magamból, amihez szerintem a stabil munkamorál a kulcs. Célom, hogy a csapat meghatározó játékosává válhassak és kiegyensúlyozott teljesítménnyel segítsem csapatunkat a szezonban akár az 1. helyig.

Tóth Zsófia nyolcadik szezonját kezdi meg a HKB-ban

Női csapatunk egyik leghűségesebb és legmeghatározóbb játékosa, Tóth Zsófia a 2025/26-os szezonban is a mi kapunkat védi. Zsófi már nyolcadik idényét kezdi klubunk színeiben, az évadokat pedig rendre remek védési hatékonysággal zárta: tavaly az alapszakaszt 93%-os, míg a rájátszást 94,7%-os mutatóval fejezte be.

Az első DFEL-szezon tapasztalatai után beszélgettünk vele arról, mi motiválta az újabb aláírásra, hogyan élte meg a bajnokság kihívásait, és milyen célokat tűzött ki maga elé a következő idényre.

Már a nyolcadik szezonodat kezded a HKB-ban – ez alatt az idő alatt a klub egyik meghatározó játékosává váltál. Mi motivált abban, hogy újra aláírj a következő idényre is?

Őszintén szólva, számomra a HKB már régen nem csak egy csapat – ez a közeg, az emberek, a közös munka és a célok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy itt otthon érzem magam. Rengeteget fejlődtem az elmúlt évek alatt, és mindig motivált, hogy még többet tudjak kihozni magamból, akár a jégen, akár azon kívül. Hiszek abban, amit közösen építünk, és nagyon izgatott vagyok, hogy mit tudunk még elérni együtt.

A statisztikáid az elmúlt szezonban is kiemelkedőek voltak. Milyen különbségeket tapasztaltál az EWHL és a DFEL között – akár a játék tempója, akár a kapusmunka szempontjából?

Köszönöm! A DFEL egyértelműen más világ. A tempó gyorsabb, a játékosok fizikálisabbak, és a kapusok szintje is magasabb – sokkal tudatosabb, szervezettebb játékot tapasztaltam. Ugyanakkor ez nekem személy szerint nagyon inspiráló volt, mert minden meccsen arra kényszerített, hogy még jobban koncentráljak, gyorsabban reagáljak, és fejben is folyamatosan ott legyek. Az EWHL-ben már ismertebbek voltak a csapatok és a stílusok, itt viszont minden új volt – ez pedig új szintre emelte a kihívást.

Volt olyan mérkőzés, amely különösen emlékezetes maradt számodra a szezon során – akár pozitív, akár nehéz pillanatok miatt?

Igen, több is. Őszintén nem tudok egy meccset sem kiemelni, mert az összes mérkőzés a szezonban pozitív élményt adott. A vesztes meccseken is tudtunk tanulni és pozitívan hozzáállni mindenhez, így az összes mérkőzést különlegesnek éltem meg.

Most, hogy már van tapasztalatotok a DFEL-ben, miben szeretnél előrelépni személyesen, illetve mit vársz a csapattól a 2025/26-os idényben?

Személyesen szeretnék még stabilabb lenni mentálisan, főleg a kiélezett szituációkban. A csapat szempontjából pedig szeretném, ha még több meccsen tudnánk konstans, magas szinten teljesíteni – most már nem újdonság a DFEL tempója, így van alapunk, amire építhetünk. Bízom benne, hogy idén már nem csak tapasztalatot gyűjtünk, hanem kemény munkával akár meg is nyerhetjük a DFEL-t.

Újabb meghatározó játékosunkkal hosszabbítottunk

 

Szamosfalvi Petra neve ismerősen csenghet minden követőnknek – nem véletlenül, hiszen több mint tíz éve erősíti klubunkat. A jégen mindig rendkívül elszánt, gyorsaságával és küzdeni tudásával kiemelkedő csatárunk a következő szezonban is a DFEL-csapatunkat erősítheti. A szezonrajtot megelőzően beszélgettünk vele az elmúlt hónapok mérföldköveiről, kihívásairól, valamint a jövőbeli céljairól – a jégen és azon kívül.

 

Kezdjük egy fontos mérföldkővel: gratulálunk az államvizsgádhoz! 😊 Milyen érzés volt lezárni ezt az időszakot, és mik a terveid a civil életben?

Köszönöm szépen!☺️ Nagyon jó érzés volt lezárni ezt a 3 évet egy diplomával, de az igazat megvallva gyorsan elrepült ez a 3 év… Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemre jelentkeztem mesterképzésre, és ha minden jól megy, és össze tudom egyeztetni a sporttal, akkor jövőre ilyenkor már egy testnevelő tanári diplomával is rendelkezem. A civil életet tekintve nagy valószínűséggel testnevelő tanárként fogok főállásban dolgozni, és emellett mindenképp szeretnék majd edzőként is tevékenykedni.

A tavalyi szezon mindenkinek új kihívás volt, hiszen a DFEL-ben versenyeztetek. Hogyan élted meg ezt a váltást, és miben érezted leginkább a különbséget az EWHL-hez képest?

Nagyon jól éltem meg, és úgy gondolom, hogy a kicsit fizikálisabb játékstílusom miatt könnyebben tudtam alkalmazkodni az új kihívásokhoz. A legnagyobb különbség a két liga között szerintem a fizikális játék és az ellenfelek ereje. Egy csapat kivételével majdnem mindig szoros meccseket tudtunk játszani.

Most, hogy egy új szezon előtt álltok a DFEL-ben, milyen célokat tűztél ki magad elé egyénileg és csapatszinten?

Csapatszinten mindenképp a bajnokság megnyerése lenne a cél, egyénileg pedig szeretnék kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani, és a csapat meghatározó játékosává válni.

Mayer Fruzsina marad a HKB-nál

Ponterős hátvédünk, Mayer Fruzsina ötödik szezonjára készül a Hokiklub Budapest mezében! A válogatott alapember tavaly is stabil pillére volt hátsó alakzatunknak, ráadásul 5 góllal és számos kulcsfontosságú megmozdulással járult hozzá a sikeres idényhez. A 2025/26-os szezonban is számíthatunk rá – mi pedig megkérdeztük, hogyan látja az eddig megtett utat, a DFEL-szereplést és a felkészülést.

 

Ötödik szezonodra készülsz HKB-mezben – mit jelent számodra ez a klub és hogyan érzed, miben változtál játékosként az itt töltött évek alatt?

Minden nap boldogsággal tölt el, amikor belèpek az öltözőbe és egy ilyen csapatnak lehetek a tagja, ès HKB-t képviseltem tornákon, mérkőzèseken. Úgy gondolom a tavalyi szezon nagyon jót tett nekem is, véleményem szerintem sokat fejlődtem és ezt a tendenciát szeretnem évről évre magasabb szinte rakni.

 

Az első DFEL-szezonban rögtön a dobogó második fokára állhattatok. Mennyire érezted magatokat versenyképesnek ebben az új közegben, és mik voltak a legnagyobb tanulságok számodra?

Nagyszerű hogy az előző idényben a német bajnokságban tudtunk szerepelni, szerintem ez óriási előrelépés volt, nagyon sokat tudtunk fejlődni és tanulni a szezon során.
A kitűzött célt, hogy döntőbe jussunk, elértük, de jövőre szeretnénk a dobogó legfelső fokára felállni.

 

A válogatott mellett klubszinten is hosszú szezon áll mögötted. Hogyan tudsz feltöltődni egy ilyen évad után?

Elég hosszú szezonunk volt, talán az egyik legfontosabb évadunk után vagyunk. Megterhelő volt minden téren, úgyhogy ezen a nyáron a pihenésre és a feltöltődésre helyeztem a hangsúlyt, de természetesen mellette már gőzerővel készülök az új szezonra.

 

Fruzsi hozzáállása, stabil teljesítménye és évről évre fejlődő játéka kulcsfontosságú számunkra – örülünk, hogy a következő idényben is velünk lesz!

Somogyi Vivien marad a DEBL-csapat vezetőedzője – interjú az ötödik szezonjára készülő szakemberrel

 

Örömmel jelentjük be, hogy Somogyi Vivien a 2025/26-os idényben is folytatja munkáját női DEBL-csapatunk vezetőedzőjeként. Vivien neve jól ismert a klubon belül: éveken át erősítette EWHL-csapatunkat játékosként, majd edzőként is meghatározó szereplője lett a női szakág fejlődésének. Most, hogy már az ötödik szezonjára készül a kispadon, egy átfogó interjú keretében kérdeztük az elmúlt évekről, meghatározó pillanatokról és a jövőbeli célokról.

 

Idén már az ötödik szezonodra készülsz vezetőedzőként a DEBL-csapat élén. Hogyan tekintesz vissza az eddigi évekre, milyen fejlődésen ment keresztül a csapat ez idő alatt?

Az eddigi szezonok mindegyike más-más szempontból volt emlékezetes számomra. A csapat vezetését egy nagy szerkezeti váltás időszakában vettem át: ekkor kezdődött meg az első komolyabb fiatalítás, majd nem sokkal később megalakult a BJA is. Ezek a változások jelentős hatással voltak a DEBL- és U25A-csapatban játszó lányok fejlődési útjára, valamint a játéklehetőségeikre is.

Ha visszatekintek az elmúlt évekre, mérhetetlen hálát érzek, hogy ilyen tehetséges, céltudatos és emberileg is példaértékű fiatalokkal dolgozhatok együtt.

Ha néhány szóval kellene összefoglalnom az eddigi szezonokat – a fizikai, taktikai vagy technikai fejlődés részleteitől most eltekintve – akkor az önbizalom, a belső motiváció és a pszichés készenlét jutna először eszembe. Ezekben látok igazán nagy előrelépést, és úgy gondolom, hogy ezek azok az alapok, amelyekre egy valóban összetartó, szezonról szezonra építkező csapat épülhet.

Melyek voltak azok a pillanatok, eredmények vagy mérkőzések, amikre különösen büszke vagy az elmúlt négy szezonból?

Ha ki kellene emelnem egy igazán meghatározó mérkőzést, akkor mindenképp az első szezonunk DEBL Final4 elődöntőjét mondanám. Abban az idényben a Villach volt a nagy „mumusunk” – az alapszakasz során minden alkalommal alulmaradtunk velük szemben. A sors úgy hozta, hogy a Final4 elődöntőjében ismét őket kaptuk ellenfélnek. Ez volt a most vagy soha pillanatunk.

Egy végletekig kiélezett, szoros mérkőzés volt, ahol döntetlen állásnál, a harmadik harmad utolsó másodperceiben sikerült gólt szereznünk. Ez nemcsak a döntőbe jutást jelentette, hanem egy igazi mérföldkő is volt a csapat számára – mentálisan, szakmailag, közösségként is.

Persze számos más alapszakaszmeccs, elődöntő vagy döntő is van, ahol a lányok példásan helyt álltak, és bebizonyították, mire képes egy összetartó csapat, ha egy közös célért dolgozik.

Mégis talán azok a meccsek hagytak bennem nagyobb nyomot, ahol az eredménytől függetlenül láttam a csapaton és egyénenként is fejlődést és az akaratot. Azok a pillanatok, amikor hosszú idő gyakorlása után sikerül gólt lőni egy buliból és az ezt követő csapatszintű boldogság, vagy látni egy-egy játékoson, hogy kilép a komfortzónájából és valami emlékezeteset alkot. Vagy amikor egy hullámvölgyben lévő mezőnyjátékos vagy kapus végre megtöri a jeget, és visszatalál önmagához.

Ezek a látszólag apró, de valójában felbecsülhetetlen pillanatok azok, amelyek igazán mély nyomot hagynak bennem edzőként.

Mit gondolsz, milyen erősségekre tudtok idén leginkább építeni, és miben szeretnél további fejlődést látni a játékosok részéről?

Idén ismét egy kisebb fiatalítás előtt állunk a csapatnál. A fejlődés tekintetében továbbra is azokra a részletekre szeretnék koncentrálni, amelyeket az előző szezonokban már megfigyeltünk és elkezdtünk tudatosan fejleszteni.

Mivel az akadémiai csapat alá dolgozunk, fontosnak tartom, hogy ne csak a jégkorong technikai oldalára helyezzem a hangsúlyt. Fejlesztő edzőként elsődleges célom, hogy olyan biztos alapokat építsünk ki, amelyek hosszú távon is támogatják a sportolók fejlődését. Ehhez elengedhetetlen a mentális-pszichés foglalkozás, a fizikális alapok–pihenés–étkezés hármasának egyensúlya.

Úgy gondolom, az erősségeink igazán a szezon során fognak megmutatkozni – de nagyon bízom benne, hogy az elmúlt években elsajátított alapokat tovább tudjuk mélyíteni, és ezek a tudatosan felépített részletek éppen a megfelelő pillanatban hozzák meg az eredményüket.

Mik az idei szezon legfőbb céljai a számodra, akár a pályán, akár azon kívül?

Mint minden edzőnek, nekem is az a célom, hogy sikeres szezont zárjunk. Természetesen örülök, ha ez a siker érmeken is látszik, de számomra ennél is fontosabb a csapat és az egyének fejlődése. Így, ha szezon végén látom, hogy a játékosaim bármelyik területen előre tudtak lépni, akkor már sikeres szezont könyvelhetünk.

Hosszú távon gondolkodunk: célunk olyan játékosokat nevelni, akik később a felnőttcsapatokban vagy akár a válogatottban is megállják a helyüket. Ehhez idén is nagy hangsúlyt fektetünk a bot- és korcsolyatechnikára, a robbanékonyság, erőnlét és taktika fejlesztésére.

Emellett – ahogy korábban is említettem – a jégen kívüli munkára is kiemelt figyelmet fordítunk. Az egyik legfontosabb célom, hogy olyan önbizalmat és belső motivációt alakítsak ki a játékosokban, amely megalapozza azt a „nem adom fel” mentalitást, amire a jégen is szükség van.

Ehhez azonban megfelelő környezetet kell teremteni: a csapatépítés, a támogató közösség kialakítása kulcsfontosságú. Hiszem, hogy csak egy biztonságos, támogató közegben tudnak a játékosok valóban kiteljesedni.

Vivi vezetésével a DEBL-csapat olyan környezetben készülhet az új szezonra, ahol a szakmai munka mellett az önbizalom, a motiváció és az összetartás is biztos alapokon nyugszik. Bízunk benne, hogy az előttünk álló idényben is sok feledhetetlen pillanat vár majd ránk!

Dabasi Réka a 2025/26-os szezonban is a HKB-t erősíti

 

Tizenharmadik szezonját kezdi klubunk színeiben Dabasi Réka, a magyar válogatott csatára, aki az elmúlt idényben is vezéregyénisége volt a csapatnak a DFEL-ben, és a rájátszásban visszatérése után is kulcsszerepet vállalt a döntőbe jutásban. Rékát kérdeztük a folytatásról, a mögöttünk hagyott szezonról és a célokról.

 

Kezdjük a legfontosabbal: újabb szezon HKB-mezben – mi volt a legfőbb motivációd, hogy ismét a klub mellett dönts?

Ez lesz a 13. szezonom a klub színeiben, ami már önmagában is különleges, hiszen gyakorlatilag a fél életemet itt töltöttem. 
A döntésnél több dolog is szerepet játszott: egyrészt a DFEL továbbra is egy nagyon jó versenyzési lehetőséget biztosít, tempóban és színvonalban is kihívást jelent, ami motivál. Másrészt hálás vagyok a klubnak, mert az évek során rengeteg lehetőséget kaptam, és olyan közösség alakult ki az öltözőben, ahol jól érzem magam nap mint nap.

Tavaly új liga, új kihívás, mégis gyorsan sikerült alkalmazkodnotok a DFEL ritmusához. Hogyan értékeled a saját és a csapat teljesítményét a tavalyi szezon során?

Nem volt könnyű év, hiszen sok szempontból új helyzetekhez kellett alkalmazkodnunk – elég csak az utazásokra és az ezzel járó terhelésre gondolni. Ennek ellenére úgy érzem, első DFEL-szezonként nagyon is rendben volt, amit csapatszinten és egyénileg is sikerült kihoznunk belőle. Bejutottunk a döntőbe, ami önmagában is nagy dolog, és remélhetőleg tudunk még erre is építeni idén.

Sérülés miatt az alapszakasz egy részét ki kellett hagynod, ennek ellenére látványosan jöttél vissza a playoffra. Mi segített leginkább abban, hogy mentálisan és fizikailag is visszatalálj a játékhoz?

Ez tényleg egy nehezebb időszak volt számomra, ahogy az lenni szokott a sportolók életében. Két hónapot kellett kihagynom, és amikor visszatértem, a vállam még nem volt teljesen 100%-os, viszont jött az olimpiai selejtező és a rájátszás, szóval nem nagyon volt időm kivárni a tökéletes állapotot.
Nagyon sokat köszönhetek azoknak a szakembereknek – gyógytornászoknak, terapeutáknak –, akik segítettek rendbe hozni. Szerencsére a klubon belül is jók a rehabilitációs lehetőségek, rengeteg eszköz áll rendelkezésünkre, ami felgyorsította a gyógyulási folyamatot.

Ha előre tekintesz az előttünk álló szezonra: milyen célokat tűztél ki magad elé egyénileg, illetve csapatszinten?

Egyénileg szeretnék minél inkább hozzájárulni a csapat sikeréhez – legyen szó gólokról, asszisztokról vagy csak arról, hogy stabilan tudjak teljesíteni a pályán. Csapatszinten pedig természetesen az a cél, hogy a tavalyi szezonhoz képest még előrébb lépjünk, és idén is ott legyünk a legjobbak között. Van bennünk potenciál, bízom benne, hogy ezt meg is tudjuk mutatni.

Kiss-Simon Franciska nyolcadik szezonját kezdi a HKB-ban

Csapatunk kapitánya, Kiss-Simon Franciska továbbra is a Hokiklub Budapest játékosa marad! A rutinos hátvéd a 2025/26-os idényben már a nyolcadik szezonját kezdi klubunk színeiben, és kulcsszerepe idén is megkérdőjelezhetetlen lesz – nemcsak a jégen, hanem az öltözőben is. Az alábbi interjúban a klub iránti elköteleződésről, az ezüstérmes DFEL-szezonról és a következő évi céljairól kérdeztük.

 

A nyolcadik szezonodra készülsz a klub színeiben – ez már komoly idő egy játékos életében. Mit jelent számodra ez a hosszú távú kötődés? Mi az, ami évről évre visszahúz a csapathoz?

Igazából soha nem voltam egy vándorló típusú játékos, ami a pályafutásomat illeti. Tény, hogy a nevelőegyesületemen kívül még nem töltöttem hét szezont egy klubban, de több különböző csapatban és bajnokságban is megfordultam.
Szeretek hosszú távra elköteleződni ott, ahol megbecsülnek és bíznak bennem. Jól érzem magam a csapatban, és boldog vagyok, hogy egy ilyen összetartó közösséghez tartozhatok, mint a miénk. A nagyszerű csapattársak mellett igaz barátokra is leltem az itt töltött idő alatt. Úgy gondolom, hogy a klubban mindenkivel jó kapcsolatot ápolok.
A hosszabbítás fő oka mellett pluszt jelentett az is, hogy idén ismét a német bajnokságban szerepelünk – így nem volt kérdés számomra, hol szeretném folytatni a játékospályafutásomat.

Mögöttetek van az első teljes DFEL-szezon, amit rögtön ezüstéremmel zártatok. Milyen érzésekkel tekintesz vissza erre az évadra?

Jó érzésekkel tekintek vissza az előző szezonra. Boldog vagyok, hogy csatlakoztunk a német bajnoksághoz – úgy gondolom, a csapatnak szüksége volt már új impulzusokra. Büszke vagyok ránk, hogy az előttünk álló akadályokat sikeresen vettük, és éremmel tudtuk zárni a szezont.

Milyen célokkal vágsz neki a következő idénynek – egyénileg és csapatként is? Mit szeretnél még elérni ebben a közegben?

Az egyéni céljaim szorosan összefüggnek a csapat céljaival – szerintem csak így lehetünk igazán sikeresek. Szeretném minél nagyobb mértékben kivenni a részem a játékból, és támogatni a csapatot minden téren.
A 2025/26-os szezonban is szeretnénk döntőbe jutni, és azon fogunk dolgozni, hogy még jobb idényt zárjunk, mint az előző volt.

Évértékelő U14-es csapataink edzőivel

Egyesületünk ebben az évadban két csapattal – a Knights és a Warriors együtteseivel – vett részt a bajnokságban, így még több játékos kapott lehetőséget a fejlődésre, a versenyhelyzetek megtapasztalására.

A Knights együttesét Francsics Bence irányította, akinek vezetésével a szezon egyik kulcsszava a kohézió lett. A folyamatosan változó összetételű csapatban megtalálni az egységet nem kis feladat – mégis sikerült. A 12. helyezés mögött sok szoros mérkőzés és még több közös munka állt, a szezon végére pedig kirajzolódott egy olyan csapatforma, ami a nehéz pillanatokban is segített átlendíteni a nehézségeken.

A Warriors csapatnál Ungár Rebeka vezetésével hasonló gondolatok fogalmazódtak meg: a jégen kívüli közösségformálás legalább olyan fontos szerepet kapott, mint a taktikai felkészülés. A heti rendszerességgel tartott csapatépítő foglalkozások nemcsak oldották a gátlásokat, hanem valódi hidakat is építettek a játékosok között.

Az alábbiakban az edzők évértékelő gondolatai következnek, elsőként Francsics Bence vezetőedzőtől:

Az idény során sokféle helyzetben kellett helytállni. Ha visszatekintesz az elmúlt hónapokra, miben látod a legnagyobb előrelépést a csapat egészét tekintve?

Minden szezonban teljesen átalakul a csapat, még akkor is, ha egy évjárat marad együtt, hiszen mindig vannak távozók és érkezők. Emiatt a csapatkohézió is folyamatosan változik. Úgy gondolom, az idei csapat rendkívül összetartó volt – sikerült valódi csapatként végigcsinálnunk a szezont, még akkor is, ha néhány mérkőzés nem úgy alakult, ahogyan azt szerettük volna. Mindez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egyénileg és csapatként is fejlődni tudtunk, és jobb teljesítményt nyújtsunk.

 

A szezon végén a 12. helyen zártatok. Mennyire vagy elégedett ezzel az eredménnyel?

Egyrészt büszke vagyok a játékosokra, ahogyan végigküzdötték ezt a szezont – sok munkát, energiát tettek bele. Ugyanakkor a bennem élő maximalista nem lehet teljesen elégedett a 12. hellyel. Tudom, hogy ennél is többre vagyunk képesek.
A rájátszás gyakorlatilag két mérkőzésen, mindkettőn egy-egy gólon múlott, és a helyosztókon is mindössze egy meccs döntött arról, hogy a 10. vagy a 12. helyen zárjuk a szezont. Ezek az apró különbségek is jól mutatják, mennyire szoros volt a mezőny, és hogy milyen kis dolgokon múlhat egy-egy helyezés.

 

Az idény végén már egyre stabilabbnak tűnt a csapat teljesítménye. Miben érezted a leginkább, hogy a gyerekek kezdik megtalálni a saját játékukat?

Ahogy már említettem, a csapat az idény során szépen összekovácsolódott. Mind az öltözőben, mind a kispadon érezhető volt a pozitív hozzáállás a játékosok részéről, ami plusz energiát adott a nehezebb pillanatokban is. Edzői oldalról alapvető elvárásokat és szabályokat természetesen meghatároztunk, ugyanakkor igyekeztünk teret adni a játékosok kreativitásának is – lehetőséget biztosítva számukra, hogy bizonyos keretek között kibontakozhassanak.

 

Mi az a tanulság, amit mindenképp magaddal viszel a következő szezonra?

Tanulságként mindenképp kiemelném, hogy a jövőben még nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a mentális fókuszra. Bár a pozitív hozzáállás minden mérkőzésen megvolt, voltak olyan találkozók, ahol hiába játszottunk jobban, és hiába lőttünk többet ellenfelünknél, mégsem tudtunk eredményesebbek lenni. Ezekben a helyzetekben egyértelműen a koncentráció, a mentális jelenlét hiánya jelentette a különbséget

 

Az alapszakaszt harmadik helyen zárta a csapat, majd a középszakaszban is sikerült a negyedik helyet megszerezni. Hogyan értékelnéd az idei szezont?

Ungár Rebeka: Sajnos a középszakasznál nem jutott számunkra több az idei lebonyolítás értelmében. Az érzelmeim vegyesek a szezonnal kapcsolatban, ahogyan az eredményeink is azok voltak. Úgy gondolom, hogy a játékrendszerben tudtunk haladni annyit, amennyire minimálisan kell U14-ben, de többre volt hivatott az idei csapat a játékosok képességei alapján. Több meccset nyerhettünk volna egy kicsit több fókusszal, motivációval, kevésbé hullámzó játékkal. Az egyéni teljesítmények is változóak voltak, látszik, ki az, aki nagyon motivált, vannak konkrét céljai már most, illetve a játékáról lerí, hogy élvezi és szereti a sportot. A „langyos vízben” viszont nehéz együtt evickélni.

 

Miben láttad a legnagyobb előrelépést a csapat játékában?

A csapat idén egységét tekintve jól összeállt, megfelelő a kohézió. Csapatépítő meetingekkel igyekeztünk segíteni ezt, és a játékosok visszajelzései alapján jó irányba is terelte a dolgot.

Ezenkívül a jégen szintén látszik, hogy a gyerekek foglalkoznak egymással, a pad pozitív, támogatják egymást, ha valami történik. Játék tekintetében tudtunk előre lépni a védekező harmadban, de még messze nem tökéletes, a támadóban viszont egyre kreatívabbak a játékosok, így ezt jelölném meg a legnagyobb lépésnek.

 

A szezon során kiemelted a csapatszellem fejlődését. Mi volt szerinted a legfontosabb tényező ebben az előrelépésben?

Heti egyszer különböző csapatépítő foglalkozásokat tartottunk a gyerekeknek, amiben megismerhették egymást más formában is, nem csak a jégen és olyan társakkal is több időt töltöttek esetleg ezeken az alkalmakon, akikkel amúgy nem annyira barátkoztak. Magas létszámmal dolgoztunk, amúgy is nagy volt a szórás és a lányok külön öltözőbe kerülését is igyekeztük áthidalni ezzel.
Emellett év elején egyéni és csapatcélokat határoztunk meg, amik között sok volt a közös, így ez is egyesítette a gondolatokat, a munkamorált. Úgy vélem, hogy a beszélgetés, egy egészséges érdeklődő kapcsolat kialakítása edző-játékos és játékos-játékos között fontos kulcs lehet a csapatszellem kialakításában és mi ezekhez igyekeztük használni a felsorolt módszereket.

 

Ha csak egy dolgot vihetnél tovább ebből a szezonból a következőbe, mi lenne az?

A csapatépítőket. Nem mindenkiből lesz hokis, de a másik észrevétele, megismerése, iránta való érdeklődés, egyszerű emberi törődés az élet minden területén jót mutat az emberről, hasznára válhat és ő is értékelni tudja, ha mástól ilyet tapasztal és ez természetesen sportolóként sincs máshogy. Embereket nevelünk, nem (csak) sportolókat. A gyerekek vegyesen reagáltak a játékokra, feladatokra, hiszen nem csak jégkoronggal kapcsolatos foglalkozásokat tartottunk és ők pedig mind egyéniségek, mellé még (kis)kamaszok is, de többségében a végére mind élvezték azokat.

 

A Knights és a Warriors csapata is sokat tett hozzá ahhoz, hogy ez az idény tartalmas és emlékezetes legyen – nemcsak az eredmények, hanem a fejlődés, a közösség és a játék öröme szempontjából is. A következő szezon új kihívásokat hoz, de a mostani alapokra már lehet építeni.

Évértékelő Roczanov Zsolttal, az U12-es csapat vezetőedzőjével

Két különböző csapat, mégis egy irányba tartó közösség – így jellemezhető az idei szezon a KMH U12-es korosztályában. A Pirates és a Vikings játékosai a szezon során nemcsak mérkőzéseken és tornákon bizonyítottak, hanem rengeteg élményt, tapasztalatot és fejlődést is maguk mögött tudhatnak. Roczanov Zsolttal, a korosztály vezetőedzőjével beszélgettünk arról, hogyan értékeli az idényt, milyen tanulságokat visznek magukkal, és mi minden történt ebben a sokszínű, kihívásokkal teli évben – Olaszországtól Csehországig, a Magyar Kupától a hétköznapokig.

 

Két csapattal vágtatok neki a szezonnak – milyen célokat tűztetek ki az elején a Vikings és a Pirates csapat, meg úgy általánosságban az U12-es korosztály számára?

Mindkét csapatunkkal egy közös célt tűztünk ki, hogy az egyéni készségek fejlesztését, még hangsúlyosabban, még hatékonyabban tudjuk csinálni. Ebben nagy segítség volt nekünk Komáromy Botond a korosztályunk skill edzője és persze az U14-es edzői stáb akik sokat tudtak nekünk segíteni a szezon során. Emellett a Vikings csapatnak külön célja volt, hogy a Magyar Kupában idén a tavalyinál jobb eredményt érjünk el ami sikerült is, mivel tavaly 9., idén 7. helyen végeztünk. A Pirates csapatunk számára az elsődleges cél az volt, hogy minél több lehetőséget tudjunk adni a gyerekeknek, mert mérkőzésen tudnak a legtöbbet fejlődni, teher alatt nő a pálma. Több játékosnak szezon közben tudtunk lehetőséget adni, hogy a Vikings csapatunkban is kipróbálja magát.

 

Több rangos tornán is részt vettetek, mint például a Fondo Kupa Olaszországban vagy a Lions Cup Csehországban. Mit jelentettek ezek a tornák a csapatnak? Milyen tapasztalatokkal, élményekkel tértetek haza?

A nemzetközi tornák nagy pluszt adtak a csapatnak, kicsit megízlelték a külföldi légkört, láthattak más országokra jellemző hozzáállást a sporthoz, amiből ha valakire ragadt óriási plusszal tud szolgálni. A Lions Cup-ra 2. alkalommal mentünk el a csapattal, idén a 2. helyen sikerült végeznünk, így a szezon felénél decemberben ez óriási élmény volt a gyerekeknek. Jó tempójú meccseket játszottak, jó ellenfelek ellen.
A Fondo-i Select torna áprilisban egy kicsit más volt a Lions Cup-hoz képest. Ide nem a korosztályos csapattal mentünk hanem egy U12-U14 vegyes csapattal, mert ez egy U13-as torna volt. Ez egy más kávéház volt, össze nem hasonlítható a hazai legkörrel amit kint tapasztaltunk. Alapból az is nagy kihívást jelentett a torna elején, hogy csapaton belül voltak első éves- U14-es játékosok, de voltak mellettük U12-es játékosok közül másod és első évesek is. Pozitívan tapasztaltuk, hogy a nagyobbak, segítették a fiatalokat végig és nem zárkóztak el előlük, nem volt klikkesedés. A mérkőzések brutál tempón zajlottak, ahol meccsről meccsre egyre komolyabban belejöttünk. Reméljük, hogy ezt a mentalitást amit ott kint felvettek és használtak, a következő szezonban is tudják majd alkalmazni.

 

A Magyar Kupán már mérhető eredmény született, ahol a Vikings csapat az előkelő 6. helyen zárt. Mennyire voltatok elégedettek?

A Magyar Kupán elért 7. hely teljes mértékben elfogadható, a tavalyi évet sikerült felülmúlni, de véleményem szerint ha az ember megelégszik azzal ami van, akkor hosszú távon nem fog fejlődni. Épp ezért örülünk ennek az eredménynek, de ezzel a léc is magasabbra került a következő szezonra.

 

Mik voltak számotokra a legnagyobb előrelépések a csapatok fejlődésében az idény során, miket visztek tovább ebből a szezonból, akár tapasztalatként, akár szemléletmódként? Miben szeretnétek fejlődni a következő idényre?

Az előző évekhez képest idén kicsit váltottunk a szemlélet módunkon, több teret adtunk a kreativitásnak és ezért az egyéni készségeket sokkal fókuszáltabban fejlesztettük, hogy a megtanult mozdulatokkal és mozgásformákkal még jobban ki tudják bontakoztatni a kreativitásukat.
A taktikai elemek tanítását minimalizáltuk, csak az alapokat tanítottuk meg, minden héten videóztunk ahol vb döntőket és egyéb más hoki meccseket néztünk, hogy ezekből is tanuljanak, mert sajnos valljuk be a mai világban a gyerekek, közel sem néznek elég hokit, mert ezer meg ezer más számukra érdekesebb dolgot tudnak csinálni a telefonjukon és a gépeiken…
Ez a vonal hatásosnak bizonyult, szóval a következő szezonban is ezen az úton fogunk tovább haladni.  Jövőre az U12 és az U14-es korosztály között a fúziót sokkal komolyabban szeretnénk kovácsolni, mivel Nochta Kristóf aki 3 évig a társam volt az U12-nél a következő idénytől az U14-es korosztály vezetőedzője lesz, akinek ezúton is szeretnék köszönetet mondani az együtt eltöltött 3 évért és sok sikert kívánni a következő kihívásához!
Az U12-es korosztály mögött álló szezon nemcsak eredményekben, hanem szemléletben és csapatkohézióban is komoly előrelépést hozott. A nemzetközi tornák, a közös munkára épülő fejlődés és az edzők tudatos irányítása mind hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekek játékosként és emberként is gazdagodjanak.

Kiemelkedő szezon az U10-es csapatainknál – Interjú Keszthelyi Zoltán vezetőedzővel

 

A 2024/25-ös idényben három U10-es csapatunk is részt vett a magyar bajnokságban, emellett nemzetközi porondon is komoly sikereket értek el játékosaink. Az idény zárásaként Keszthelyi Zoltán vezetőedzőt kérdeztük az év tapasztalatairól, a gyerekek fejlődéséről és a legemlékezetesebb pillanatokról.

 

Három csapattal vettetek részt idén a magyar bajnokságban. Hogyan értékelnéd a csapatok teljesítményét a különböző szinteken? Milyen fejlődést láttál a gyerekeknél az év során?

„Idén három csapattal vettünk részt a magyar bajnokságban, ami kiváló lehetőséget biztosított a gyerekeknek a fejlődésre és a játékra. Mindhárom csapatunkban láthattunk rendkívüli előrelépést.

A legidősebb, legügyesebb játékosaink az A szintű bajnokságban játszottak, ahol sikeresen helytálltak. Ez a lépés rendkívül fontos volt a fejlődésük szempontjából, hiszen erősebb ellenfelekkel szemben, nagyobb tempóban tudtak játszani. Látványos volt a korcsolyázásuk, a bottechnikájuk és a játékintelligenciájuk fejlődése.

A második csapatunk B szintű bajnokságban versenyzett, és rendkívül stabilan, magabiztosan teljesítettek.

A harmadik csapatunk a legfiatalabbakból, illetve a kezdő játékosokból állt. Számukra ez az év volt az első igazi bajnoki szezonjuk. A kezdeti bizonytalanság után elképesztő fejlődésen mentek keresztül, és az év végére már sokkal tudatosabban, bátrabban játszottak. A korongkezelésük és a csapatmunkájuk is sokat javult. Külön öröm volt látni, hogy mekkora lelkesedéssel vetették bele magukat a mérkőzésekbe.

Összességében óriási fejlődést láttam a gyerekeknél az év során. Sokat javult a korcsolyázási technikájuk, a botkezelésük és a játékintelligenciájuk. Ami talán a legfontosabb, az a csapatmunka és a küzdeni akarás fejlődése. Egyre jobban értik a játékot, és sokkal tudatosabban hozzák meg a döntéseket a jégen. Emellett a gyerekek a sporton keresztül megtanulták a kitartás, a fegyelem és az együttműködés fontosságát, ami az élet más területein is hasznukra válik.”

Ismét részt vettetek az EMHL bajnokságban, ahol a csapat a zárótornán a második helyet szerezte meg. Milyen tapasztalatokat adott ez a nemzetközi sorozat?

„Az EMHL bajnokságban való részvétel idén is rendkívül értékes tapasztalatokkal gazdagította a csapatot. A második helyezés a zárótornán kiemelkedő teljesítmény volt, ami hűen tükrözi a gyerekek kitartását és tudását.

A nemzetközi sorozat számos szempontból is kiemelten fontos ebben a korosztályban:
– Tudásmérés és fejlődés
– Élmény és motiváció
– Önbizalom növelés
– Kapcsolatépítés
– Személyiségfejlődés

Összességében a nemzetközi megmérettetések elengedhetetlenek a fiatal játékosok fejlődéséhez. Nemcsak a jégkorong tudásukat, hanem a személyiségüket is formálják, és olyan tapasztalatokkal gazdagítják őket, amelyekre az élet más területein is támaszkodhatnak.”

A HKB U11-es csapata idén veretlenül nyerte meg a rangos Future Stars tornát Szerbiában. Mit gondolsz, mi volt a legnagyobb „plusz”, amit ezek az események adtak a csapatnak?

„A Future Stars tornán elért veretlen győzelem Szerbiában, valamint a Tüske Kupán való szereplés hatalmas „plusz” volt a csapat és a gyerekek számára.

A legnagyobb hozzáadott érték:
– Közösségépítés és csapatszellem
– Győzelem íze és önbizalom
– Nemzetközi tapasztalat
– Alkalmazkodás és rugalmasság

A Tüske Kupán való jó szereplés, amellett, hogy szintén fontos tapasztalatot jelentett, hazai környezetben, ismerős szurkolók előtt adott lehetőséget a bizonyításra. Ezek a tornák nemcsak a sportteljesítményt, hanem a gyerekek személyiségét is formálták, és olyan élményekkel gazdagították őket, amelyekre hosszú távon is emlékezni fognak.”

Ha visszagondolsz az évre, van olyan pillanat, meccs vagy történet, ami különösen megmaradt benned?

„Ha visszagondolok az évre, számos emlékezetes pillanat, meccs és történet jut eszembe. A leginkább mégis az a rendkívüli fejlődés maradt meg bennem, amit a legfiatalabb és a kezdő játékosaink produkáltak. Emlékszem a legelső edzésekre, amikor még bizonytalanul álltak a jégen, és alig tudták kezelni a korongot. Az év végére már bátran játszottak.

Volt egy mérkőzés, amikor hátrányból felállva sikerült kiegyenlíteniük. Az a kitörő öröm a végén leírhatatlan volt. Ezek a pillanatok motiválnak igazán.

Szintén felejthetetlen a Future Stars torna utolsó meccse, amikor veretlenül zártak. Az a felszabadult öröm és csapategység… Ott látszott igazán, milyen mély kötelék alakult ki közöttük. Ezek a pillanatok megerősítenek abban, hogy a jégkorong nemcsak sport, hanem életre szóló élmény.”

Az U10-es korosztály idei szezonja nemcsak sportszakmai szempontból volt eredményes, hanem emberileg is rengeteg értéket adott a gyerekeknek. A fejlődésük, a közös élmények és a csapatként megélt sikerek mind azt mutatják, hogy jó úton haladnak. Köszönet a gyerekeknek, a szülőknek és az edzőknek a kitartó munkáért – a következő szezonban innen folytatjuk!