Egyesületünk ebben az évadban két csapattal – a Knights és a Warriors együtteseivel – vett részt a bajnokságban, így még több játékos kapott lehetőséget a fejlődésre, a versenyhelyzetek megtapasztalására.

A Knights együttesét Francsics Bence irányította, akinek vezetésével a szezon egyik kulcsszava a kohézió lett. A folyamatosan változó összetételű csapatban megtalálni az egységet nem kis feladat – mégis sikerült. A 12. helyezés mögött sok szoros mérkőzés és még több közös munka állt, a szezon végére pedig kirajzolódott egy olyan csapatforma, ami a nehéz pillanatokban is segített átlendíteni a nehézségeken.

A Warriors csapatnál Ungár Rebeka vezetésével hasonló gondolatok fogalmazódtak meg: a jégen kívüli közösségformálás legalább olyan fontos szerepet kapott, mint a taktikai felkészülés. A heti rendszerességgel tartott csapatépítő foglalkozások nemcsak oldották a gátlásokat, hanem valódi hidakat is építettek a játékosok között.

Az alábbiakban az edzők évértékelő gondolatai következnek, elsőként Francsics Bence vezetőedzőtől:

Az idény során sokféle helyzetben kellett helytállni. Ha visszatekintesz az elmúlt hónapokra, miben látod a legnagyobb előrelépést a csapat egészét tekintve?

Minden szezonban teljesen átalakul a csapat, még akkor is, ha egy évjárat marad együtt, hiszen mindig vannak távozók és érkezők. Emiatt a csapatkohézió is folyamatosan változik. Úgy gondolom, az idei csapat rendkívül összetartó volt – sikerült valódi csapatként végigcsinálnunk a szezont, még akkor is, ha néhány mérkőzés nem úgy alakult, ahogyan azt szerettük volna. Mindez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egyénileg és csapatként is fejlődni tudtunk, és jobb teljesítményt nyújtsunk.

 

A szezon végén a 12. helyen zártatok. Mennyire vagy elégedett ezzel az eredménnyel?

Egyrészt büszke vagyok a játékosokra, ahogyan végigküzdötték ezt a szezont – sok munkát, energiát tettek bele. Ugyanakkor a bennem élő maximalista nem lehet teljesen elégedett a 12. hellyel. Tudom, hogy ennél is többre vagyunk képesek.
A rájátszás gyakorlatilag két mérkőzésen, mindkettőn egy-egy gólon múlott, és a helyosztókon is mindössze egy meccs döntött arról, hogy a 10. vagy a 12. helyen zárjuk a szezont. Ezek az apró különbségek is jól mutatják, mennyire szoros volt a mezőny, és hogy milyen kis dolgokon múlhat egy-egy helyezés.

 

Az idény végén már egyre stabilabbnak tűnt a csapat teljesítménye. Miben érezted a leginkább, hogy a gyerekek kezdik megtalálni a saját játékukat?

Ahogy már említettem, a csapat az idény során szépen összekovácsolódott. Mind az öltözőben, mind a kispadon érezhető volt a pozitív hozzáállás a játékosok részéről, ami plusz energiát adott a nehezebb pillanatokban is. Edzői oldalról alapvető elvárásokat és szabályokat természetesen meghatároztunk, ugyanakkor igyekeztünk teret adni a játékosok kreativitásának is – lehetőséget biztosítva számukra, hogy bizonyos keretek között kibontakozhassanak.

 

Mi az a tanulság, amit mindenképp magaddal viszel a következő szezonra?

Tanulságként mindenképp kiemelném, hogy a jövőben még nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a mentális fókuszra. Bár a pozitív hozzáállás minden mérkőzésen megvolt, voltak olyan találkozók, ahol hiába játszottunk jobban, és hiába lőttünk többet ellenfelünknél, mégsem tudtunk eredményesebbek lenni. Ezekben a helyzetekben egyértelműen a koncentráció, a mentális jelenlét hiánya jelentette a különbséget

 

Az alapszakaszt harmadik helyen zárta a csapat, majd a középszakaszban is sikerült a negyedik helyet megszerezni. Hogyan értékelnéd az idei szezont?

Ungár Rebeka: Sajnos a középszakasznál nem jutott számunkra több az idei lebonyolítás értelmében. Az érzelmeim vegyesek a szezonnal kapcsolatban, ahogyan az eredményeink is azok voltak. Úgy gondolom, hogy a játékrendszerben tudtunk haladni annyit, amennyire minimálisan kell U14-ben, de többre volt hivatott az idei csapat a játékosok képességei alapján. Több meccset nyerhettünk volna egy kicsit több fókusszal, motivációval, kevésbé hullámzó játékkal. Az egyéni teljesítmények is változóak voltak, látszik, ki az, aki nagyon motivált, vannak konkrét céljai már most, illetve a játékáról lerí, hogy élvezi és szereti a sportot. A „langyos vízben” viszont nehéz együtt evickélni.

 

Miben láttad a legnagyobb előrelépést a csapat játékában?

A csapat idén egységét tekintve jól összeállt, megfelelő a kohézió. Csapatépítő meetingekkel igyekeztünk segíteni ezt, és a játékosok visszajelzései alapján jó irányba is terelte a dolgot.

Ezenkívül a jégen szintén látszik, hogy a gyerekek foglalkoznak egymással, a pad pozitív, támogatják egymást, ha valami történik. Játék tekintetében tudtunk előre lépni a védekező harmadban, de még messze nem tökéletes, a támadóban viszont egyre kreatívabbak a játékosok, így ezt jelölném meg a legnagyobb lépésnek.

 

A szezon során kiemelted a csapatszellem fejlődését. Mi volt szerinted a legfontosabb tényező ebben az előrelépésben?

Heti egyszer különböző csapatépítő foglalkozásokat tartottunk a gyerekeknek, amiben megismerhették egymást más formában is, nem csak a jégen és olyan társakkal is több időt töltöttek esetleg ezeken az alkalmakon, akikkel amúgy nem annyira barátkoztak. Magas létszámmal dolgoztunk, amúgy is nagy volt a szórás és a lányok külön öltözőbe kerülését is igyekeztük áthidalni ezzel.
Emellett év elején egyéni és csapatcélokat határoztunk meg, amik között sok volt a közös, így ez is egyesítette a gondolatokat, a munkamorált. Úgy vélem, hogy a beszélgetés, egy egészséges érdeklődő kapcsolat kialakítása edző-játékos és játékos-játékos között fontos kulcs lehet a csapatszellem kialakításában és mi ezekhez igyekeztük használni a felsorolt módszereket.

 

Ha csak egy dolgot vihetnél tovább ebből a szezonból a következőbe, mi lenne az?

A csapatépítőket. Nem mindenkiből lesz hokis, de a másik észrevétele, megismerése, iránta való érdeklődés, egyszerű emberi törődés az élet minden területén jót mutat az emberről, hasznára válhat és ő is értékelni tudja, ha mástól ilyet tapasztal és ez természetesen sportolóként sincs máshogy. Embereket nevelünk, nem (csak) sportolókat. A gyerekek vegyesen reagáltak a játékokra, feladatokra, hiszen nem csak jégkoronggal kapcsolatos foglalkozásokat tartottunk és ők pedig mind egyéniségek, mellé még (kis)kamaszok is, de többségében a végére mind élvezték azokat.

 

A Knights és a Warriors csapata is sokat tett hozzá ahhoz, hogy ez az idény tartalmas és emlékezetes legyen – nemcsak az eredmények, hanem a fejlődés, a közösség és a játék öröme szempontjából is. A következő szezon új kihívásokat hoz, de a mostani alapokra már lehet építeni.