A német ligában induló női csapatunk második új légiósa a 2025/26-os idényre Lauren Stenslie, aki Elli Mäkelä után csatlakozik keretünkhöz. Lauren az NCAA-ben, a University of St. Thomas (WCHA) programjában töltötte egyetemi éveit, ahol négy szezon alatt stabil, megbízható teljesítményt nyújtott. Utolsó évében karrierje legjobb szezonját produkálta, 36 mérkőzésen 9 gól és 8 gólpassz került a neve mellé. Az érkezése után röviden beszélgettünk a döntéséről, a játékstílusáról és az első profi évével kapcsolatos várakozásairól.

Üdv a HKB-nál, Lauren! Egy erős NCAA-s szezon után mi inspirált arra, hogy Európában folytasd a pályafutásod?

Az inspirált, hogy továbbra is szerettem volna játszani, és már középiskolás korom óta vágytam arra, hogy egyszer Európában folytassam a karrieremet.

Hogyan jellemeznéd a játékstílusod, és mit szeretnél hozzátenni a HKB játékához idén?

A játékstílusomat keménynek és szorgalmasnak írnám le, és ezt szeretném idén a csapatba hozni!

Az NCAA-ből érkezve milyen különbségekre számítasz az európai játékban?

Arra számítok, hogy mélyebb megértést szerzek a játékról, és megismerem azokat a kulturális különbségeket, amelyek esetleg felmerülnek.

Mire várod leginkább az első profi szezonod kezdetét – a jégen és azon kívül?

A jégen arra várok leginkább, hogy tanuljak a csapattársaimtól és az edzőimtől! A jégen kívül pedig arra, hogy jó kapcsolatokat alakítsak ki a csapattársaimmal, és keményen dolgozzak azon, hogy jobb legyek!

Fiatal kora ellenére már komoly nemzetközi tapasztalattal érkezett Budapestre: Elli Mäkelä kétszer is szerepelt a finn válogatott színeiben az U18-as világbajnokságon, most pedig a Hokiklub Budapest hátvédjeként készül első DFEL-szezonjára. A 24 éves játékos számára ez az idény nemcsak új csapatot, hanem új országot és játékkultúrát is jelent. Motivációja azonban töretlen, hogy mind szakmailag, mind emberileg a lehető legtöbbet hozza ki a lehetőségből. A finn hátvéddel arról beszélgettünk, mi vonzotta Magyarországra, milyen elvárásokkal vág neki a szezonnak, és hogyan látja saját szerepét a csapatban.

Mi motivált arra, hogy a karriered ezen szakaszában külföldre igazolj, és miért választottad a HKB-t?

Öt évet játszottam ugyanabban a csapatban Finnországban, és nyolc évet ugyanabban a ligában, ezért úgy döntöttem, itt az ideje új kihívások elé néznem, és más helyre igazolni. Szerettem volna tovább fejleszteni a képességeimet, és úgy éreztem, hogy a legjobb, ha ezt nem Finnországban, hanem valahol máshol teszem. A HKB-nál kötöttem ki, mert ismertem Mikát, a vezetőedzőt, aki megkérdezte, hogy szeretnék-e Budapestre igazolni a következő szezonra. Beszélgettünk, és úgy gondoltam, hogy a HKB lesz számomra a legjobb választás.

Már versenyeztél Európa egyik legjobb ligájában, a finn Naisten Liigában. Hogyan várod a DFEL-t, és mit vársz a két liga közötti különbségektől a játékstílus, tempó és versenyképesség szempontjából?

Azt gondolom, hogy a DFEL sokkal fizikálisabb liga lesz, mert itt megengedett a testjáték, amit Finnországban nem engednek. Ezen kívül még nem tudok túl sokat a DFEL sorozatról, de úgy vélem, hogy nagyon versenyképes lesz, és a tempó is gyors.

Hátvédként, aki támadásban is hozzájárul a csapat sikeréhez, hogyan jellemeznéd a játékstílusodat? Mik a legnagyobb erősségeid, és hogyan segítheted leginkább a csapatot?

Az erősségeim közé tartozik a sokoldalú korcsolyázásom és a kommunikáció a jégen. Nagyon gyorsan tudok korcsolyázni előre és hátra is, és ezt előnyömre tudom fordítani. A gyors korcsolyázásom segít abban, hogy mindig a megfelelő helyen legyek a megfelelő időben, és mint hátvéd ez lehetővé teszi, hogy támadásban is aktív szerepet vállaljak. Emellett sokat használom a hangomat a jégen, hogy segítsem a csapattársaimat, és mindig próbálok segíteni nekik a kommunikációval is.

Mik a személyes céljaid a szezonra, és mikor tekintenéd sikeresnek az itteni szereplésedet?

Finnországban mindig sok felelősséget kaptam a jégen, és remélem, hogy itt is hasonló szerepet tudok majd vállalni a HKB-nál. Természetesen nem várom, hogy ez azonnal megtörténjen, de bízom benne, hogy a képességeimmel kiérdemlem a csapattársaim bizalmát. Soha nem voltam a legjobb gólszerző, de örülnék, ha a teljesítményem a pontokban is megmutatkozna.

Egy évvel ezelőtt új légiósként érkezett Budapestre – most pedig már rutinosabb játékosként és a rájátszásban szerzett kulcsgólokkal a háta mögött vág neki második szezonjának a Hokiklub Budapest színeiben Une Bjelland. Norvég játékosunk első DFEL-idénye korántsem volt zökkenőmentes: egy sérülés miatt több alapszakasz-mérkőzést is ki kellett hagynia, de a visszatérése után megmutatta, miért is számít fontos láncszemnek a csapatban. Csatárunkkal arról beszélgettünk, hogyan élte meg az első idényt, milyen kihívásokat hozott számára a váltás, és mit tekintene valódi sikernek a 2025/26-os szezon végén.

Első szezonod után most már a második idényedre készülsz a HKB-nál. Hogyan értékeled az eddigi budapesti tapasztalataidat?

Az első szezonom a HKB-val mindenképp egy tanulási folyamat volt. Egy új csapathoz és egy másik bajnoksághoz való csatlakozás mindig tartogat kihívásokat, de összességében úgy érzem, hogy játékosként sokat tudtam fejlődni. Erős volt a bajnokság színvonala, és úgy gondolom, hogy egyénileg és csapatszinten is fontos lépéseket tettünk előre. Jó közegbe kerültem, és nagyon hálás vagyok az edzői stáb és a csapattársak támogatásáért az egész idény során.

Az alapszakaszban sajnos sérülés hátráltatott, de a rájátszásra visszatértél, és fontos gólokat szereztél. Mennyire volt nehéz fizikailag és mentálisan is visszatalálni a formádhoz a szezon közben?

A sérüléssel való küzdelem különösen mentálisan volt megterhelő. Nagyon frusztráló érzés a partvonal mellől nézni a mérkőzéseket, és nem tudni segíteni a csapatnak. Ezt az időszakot arra használtam, hogy a regenerációra koncentráljak, és mentálisan is felkészült maradjak. A csapat orvosi stábjának és a társaimnak nyújtott támogatása rengeteget jelentett. Nem volt egyszerű visszarázódni a szezon közepén, de amikor újra felvettem a játék ritmusát, visszatért az önbizalmam is. A playoffban szerzett gólok számomra jutalomként szolgáltak az egész rehabilitációs munka után.

Milyen különbségeket tapasztaltál a német liga (DFEL) és az egyetemi évek alatt megszokott bajnokságod között?

A DFEL tempóban és fizikális játékban is egyértelműen előrelépés volt. Az egyetemi bajnokságban a játék valamivel strukturáltabb, és bár ott is nagyon versenyképes, Németországban sokkal nyitottabb és gyorsabb a játékstílus. Az arénák hangulata is fantasztikus – a szurkolók szenvedélyesek, igazi energiát hoznak a meccsekbe, ami izgalmassá teszi az itteni játékot. Kellett egy kis idő, mire alkalmazkodtam, de élvezem, hogy új kihívások elé állít a másfajta játékmenet.

Tavaly azt mondtad, szeretnél egyénileg fejlődni, és valami maradandót alkotni a csapattal. Egy szezon tapasztalatával a hátad mögött hogyan változtak a céljaid a 2025/26-os idényre? Mit jelentene számodra egy igazán sikeres év?

Most, hogy egy teljes idényt végigjátszottam, még inkább arra törekszem, hogy következetesen hozzá tudjak járulni a csapat sikeréhez, és segítsek a következő szintre lépni. Továbbra is szeretnék fejlődni játékosként, és minél többet kihozni magamból és a csapatból is. Egy sikeres év számomra azt jelentené, hogy a rájátszásban még tovább jutunk, harcban vagyunk a bajnoki címért, és közben látjuk, hogy a csapat egésze is folyamatosan fejlődik. Személyesen pedig az a célom, hogy egészséges maradjak, minden helyzetben megbízható játékos legyek, és a legfontosabb pillanatokban valóban hatással tudjak lenni a mérkőzések kimenetelére.

Mindössze 17 évesen mutatkozott be a felnőttek között a DFEL-ben, most pedig újabb szezonnak vág neki a Hokiklub Budapest színeiben Gergely Dalma. A tehetséges fiatal játékosunkkal a bemutatkozásról, az eddigi tapasztalatokról, valamint a következő idényre kitűzött céljairól beszélgettünk.

Fiatalon, mindössze 17 évesen mutatkoztál be a felnőttcsapatban, ami már önmagában is figyelemre méltó. Mi motivált arra, hogy a bemutatkozó szezon után is a HKB színeiben folytasd a pályafutásod?

Nagyon örültem annak a lehetőségnek, hogy bemutatkozhattam a felnőtt csapatban. Itt sok tapasztalt játékossal játszhatok együtt ezáltal nemcsak a csapat szinten elért sikerek adtak motivációt, hanem az egyéni fejlődésem is. A HKB csapat és a DFEL liga tökéletes környezetet biztosít a fejlődéshez.

Az előző években főként a BJA-ban játszottál, most viszont a DFEL-ben kellett helytállnod. Miben érezted a legnagyobb különbséget az eddigi tapasztalataidhoz képest?

Fizikailag, tempóban és technikai szinten is hatalmas volt a váltás. Érezhetően gyorsabb és intenzívebb a játék. Bár nagy kihívás volt, sikerült gyorsan felvennem a ritmust.

Most, hogy túl vagy az első DFEL-szezonodon, hogyan tekintesz a következő évre? Mik a személyes céljaid, min szeretnél még dolgozni a nyár folyamán, hogy készen állj az új kihívásokra?

Úgy gondolom, hogy a következő idényben is nehéz, szoros mérkőzések várnak ránk, hiszen a mezőny igen kiélezett. Csapattal szeretnék a liga élére kerülni, miközben egyénileg is minden téren fejlődni és megbízható, meghatározó játékossá válni. A nyári időszakban a folyamatosan erőnléti edzések mellett a technikai részletek fejlesztésére fókuszálok.

Fiatalon mutatkozott be a felnőtt élvonalban, majd edzőként több országban és különböző szinteken szerzett tapasztalatot – most pedig klubunk férfi utánpótlás szakágának sportigazgatójaként kezdi meg munkáját Inglis Ákos. Az általa képviselt szemlélet középpontjában a játékos-központúság, az egységes szakmai alapelvek és a fejlődést támogató közeg kialakítása áll. Az interjúban arról beszélgettünk vele, milyen élmények és tapasztalatok formálták edzői filozófiáját, hogyan látja a magyar utánpótlás jégkorong lehetőségeit, és milyen célok vezérlik új szerepkörében.

Már fiatalon bemutatkoztál az élvonalban, majd edzőként is sokrétű tapasztalatot szereztél. Hogyan formálták ezek az élmények azt a szemléletet, amit most sportigazgatóként szeretnél képviselni az utánpótlásban?

Mikor edzőként a pályafutásom elején voltam, már volt egy olyan megérzésem, hogy igazán jó munkát csak akkor tudunk végezni, ha azonos alapelvek mentén tényleg együtt dolgozunk. Ez a legkisebb korosztálytól a legnagyobbig, női és finn csapatoknál mind megerősítést kapott bennem.

A vierumäki-i Haaga-Helia Egyetem Sport Coaching & Management szakán végeztél. Milyen tapasztalatokat hoztál haza ebből az időszakból, és hogyan látod ezeknek a gyakorlati megvalósíthatóságát a magyar jégkorong utánpótlásában?

Az egyetemen alapvetően a játékos-központúság a fő témakör. Be kell látni, hogy minden játékos más-más háttérből jön, más készségekkel rendelkezik, ezért amennyire a lehetőségek engedik, személyre szabott fejlesztést kell biztosítanunk. Mindenkiből ki kell hoznunk saját maga legjobb formáját. A gyakorlati megvalósíthatóság pedig ott kezdődik, hogy szükség van nyitott és motivált edzőkre, akik képesek összhangban, egymás munkáját kiegészítve dolgozni.

Milyen terveid vannak a férfi szakág sportigazgatójaként? Milyen irányba szeretnéd fejleszteni a klub képzési rendszerét?

Olyan környezetet szeretnék kialakítani, ahol mindenkinek adottak a fejlődési lehetőségek. A játékosok felé két alapvető elvárás van: dolgozz keményen és légy jó csapattárs. Ha ezt mindenki megteszi, akkor fogunk tudni egy igazán motiváló környezetben dolgozni.

Az utánpótlás sikere sokszor nem az eredményekben, hanem a fejlődésben mérhető. Te milyen „sikerkritériumok” mentén dolgozol?

Minden korosztálynak megvannak a sajátosságai, illetve képzési alapelvei. Mi ezekhez a képzési alapelvekhez készítünk statisztikát, amit tudunk értelmezni és ezek alapján előre haladni a napi munkában. A mérkőzések eredményeit tekintve pedig azt gondolom, hogy fontos nyerni, hiszen ha profik lesznek, akkor ebből fognak élni – de nem csak ez számít.

Mi az a szemlélet vagy értékrend, amit fontosnak tartasz a fiatal sportolók nevelésében – akár a jégen, akár azon kívül?

Fiatal sportolók körében különösen fontos, hogy olyan környezetet alakítsunk ki, ahova szeretnek tartozni, és érzik, hogy fejlődnek. Ezzel kapcsolatban amit fontosnak tartunk közvetíteni, az az, hogy dolgozz keményen és légy jó csapattárs.

Elengedhetetlen az is, hogy az utánpótláskorú játékosok megtanuljanak megküzdeni a mindennapi kihívásokkal. Ehhez elengedhetetlen egy fejlődő, tanulásközpontú szemlélet, amelyben a nehézségeket nem akadályként, hanem a fejlődés lehetőségeként élik meg.

Hogyan szeretnél visszatekinteni erre az időszakra néhány év múlva? Mi lenne számodra az igazi siker ebben a szerepben?

Úgy gondolom, hogy készen soha nem leszünk, mert mindig fogunk találni helyet a fejlődésre. Szeretném, ha minden játékos, edző és szülő úgy érezné, hogy egy értékes közösség része, ahol megvan a kölcsönös bizalom és mindenkinek lehetősége van jobbá válni.

Bízunk benne, hogy az Ákos által képviselt szemlélet és szakmai irányvonal új lendületet ad a férfi utánpótlásnak, és hosszú távon is hozzájárul egy egységes, támogató közeg kialakításához. Sok sikert kívánunk céljai megvalósításához és az előttünk álló közös munkához!

Két szezon, rengeteg tanulság, egy feljutással zárult világbajnokság és egy új bajnokság ritmusa – Fehér Nikolett számára az elmúlt időszak több volt, mint puszta mérkőzések sorozata. A 2023-ban érkezett csatár idén már harmadik idényét kezdi meg a Hokiklub Budapestnél, és az elmúlt években folyamatosan azért dolgozott, hogy támadósorunk egyik meghatározó tagjává nője ki magát. Most, a 2025/26-os idény küszöbén arról kérdeztük, hogyan tekint vissza az eddigiekre – és mire készül a folytatásban.

Tavaly ilyenkor még viszonylag friss igazolásként tekinthettünk rád, most viszont már a harmadik szezonodra készülsz a HKB-nál. Hogyan tekintesz vissza erre a két évre? Mit adott számodra ez a közeg szakmailag és emberileg? 

Úgy gondolom, hogy sokat fejlődtem ez idő alatt és próbáltam a legjobbat nyújtani a csapatnak. A csapat hangulat is nagyon jó, sok jó embert ismerhettem meg.

A 2024/25-ös idényben a DFEL-ben szerepeltetek, ami minden szempontból új szintet jelentett. Hogyan tudtál alkalmazkodni a magasabb színvonalhoz, és miben érzed úgy, hogy játékosként a legtöbbet fejlődtél az elmúlt szezonban?

Igen, a DFEL egy ugrás volt mindenki számára, de úgy gondolom hogy többiek és én is jól tudtam alkamazkodni a színvonalhoz, hamar felvettük a tempót, ami látszott az eredményeken is. Szerintem sok mindenben fejlődtem, de a folyamatos fejlődés a célom, hogy minél többet tudjak segíteni a csapatnak.

A válogatottban is szép eredményeket értél el: tagja voltál a Budapesten feljutást kiharcoló U18-as nemzeti együttesnek. Milyen hatással volt rád ez az élmény?

Számomra a budapesti VB egy nagyon szép emlék, mivel egy nagyon jó közönséggel élhettem át a feljutást. Ez a VB nagyon sok motivációt adott és ad még mindig nekem.

Mit vársz a 2025/26-os idénytől – magadtól és a csapattól? Vannak konkrét céljaid, amiket szeretnél elérni ebben az új szezonban?

Nagyon szeretném, hogy a következő szezon minél jobban sikerüljön. Szerintem az elsődleges cél mindenki számára az, hogy megvédjük az OB1-es címünket és a DFEL-ben minél jobb eredményt érjünk el.  Az egyéni célom pedig, hogy minél többet fejlődjek és ezzel újra egy VB-n feljutó kerettag legyek.

A mindössze 18 éves Koncz Boglárka nemcsak klubszinten, de a nemzetközi porondon is egyre markánsabb szereplő. Hátvédünk tavalyi szezonjában két gólt és hat gólpasszt jegyzett a Hokiklub Budapest színeiben, miközben vezéregyéniségévé vált a korosztályos válogatottnak is. A hazai rendezésű U18-as világbajnokságon két góllal és egy assziszttal segítette az aranyérmes magyar válogatottat, ezzel pedig kulcsszerepet játszott abban, hogy a csapat kiharcolja az A-csoportos tagságot.

Bogit nemcsak a statisztikák teszik értékessé: megbízható, koncentrált játékával sokat ad a HKB öltözőjéhez. Most harmadik szezonjára készül piros-fehérben – mi pedig megragadtuk az alkalmat, hogy visszatekintsünk az elmúlt évre, és megismerjük, milyen célok lebegnek előtte a következő idényben.

Második szezonod is véget ért HKB-mezben – hogyan értékeled az elmúlt évet csapat- és egyéni szempontból, és miért döntöttél a maradás mellett?

A második szezonom HKB-mezben rengeteg tanulságot és élményt hozott. Csapatszinten voltak hullámvölgyeink, de összességében úgy érzem, egyre egységesebbek és erősebbek lettünk. Jó látni, hogy épül valami, és ennek részese lehetek. Egyénileg is igyekeztem minden meccsen hozzátenni a magamét és folyamatosan azon dolgozom, hogy fejlődjek, és még többet tudjak adni a csapatnak. Nem volt kérdés, hogy ebben a “családias” jó hangulatú közegben szeretném folytatni a pályafutásomat.

Nagyon fiatalon már komoly klub- és válogatott tapasztalatod van. Az U18-as válogatottal idén A-csoportba jutottatok – ebben pedig te is kulcsszerepet vállaltál. Mit jelentett számodra ez a siker, és milyen élmény volt hazai pályán feljutni a világelitbe?

Ez a feljutás életem egyik legnagyobb élménye volt. Hazai közönség előtt játszani önmagában is különleges, de amikor ennek a tétje egy A-csoportos tagság, az leírhatatlan érzés. Minden percét élveztem, és nagyon büszke vagyok arra, hogy részese lehettem. Óriási csapatmunka volt, mindenki hozzátette a magáét – örülök, hogy én is kulcsszerepet játszhattam benne.

Egy hosszú, fizikailag és mentálisan is intenzív szezon után hogyan tudsz feltöltődni? Mire helyezed a hangsúlyt a nyári időszakban, és milyen célokat tűztél ki magad elé a következő idényre – akár egyéni, akár csapatszinten?

Ilyenkor próbálok minél többet a családdal, barátokkal lenni, illetve mentálisan is kiszakadni egy kicsit a jégkorongból. Persze a felkészülés sosem áll meg teljesen – ilyenkor van lehetőség fókuszálni az erőnléti munkára, regenerációra, és technikai fejlesztésekre. A következő szezonban szeretnék még stabilabb teljesítményt nyújtani, egyre nagyobb szerepet vállalni a csapatban, és segíteni abban, hogy még közelebb kerüljünk a céljainkhoz.

A Német Jégkorong Szövetség (DEB) hivatalosan is közzétette a blossom-ic DFEL, azaz a legmagasabb osztályú német női jégkorongliga 2025/26-os idényének menetrendjét. A Hokiklub Budapest női csapata sorozatban második szezonját kezdi meg a ligában, és a szezonnyitó hétvégén rögtön hazai közönség előtt lép jégre.

A bajnokság az EC Berkamener Bären visszalépését követően öt csapat részvételével indul útjára. A mezőny a következő együttesekből áll:

– HK Budapest

– ECDC Memmingen Indians

– Eisbären Berlin

– ERC Ingolstadt

– Mad Dogs Mannheim

Szezonrajt hazai jégen – duplameccs a Mad Dogs Mannheim ellen

A 2025/26-os idény szeptember 20-án, szombaton veszi kezdetét, és a budapesti szurkolók rögtön két hazai mérkőzésnek örülhetnek. A HK Budapest az első fordulóban a Mad Dogs Mannheim csapatát látja vendégül.

📅 2025. szeptember 20. (szombat) – 17:10
HK Budapest – Mad Dogs Mannheim

📅 2025. szeptember 21. (vasárnap) – 12:15
HK Budapest – Mad Dogs Mannheim

Ugyanezen a hétvégén az ERC Ingolstadt kétszer mérkőzik meg az Eisbären Berlin csapatával, míg a címvédő ECDC Memmingen Indians egy héttel később, szeptember 27-én kezdi meg szereplését.

Az alapszakasz háromszoros körmérkőzéses rendszerben zajlik, a zárófordulót 2026. február 21–22. hétvégéjén rendezik meg. A rájátszás február 28-án, szombaton indul, és az előző évekhez hasonlóan Best-of-5 formátumban dől el, ki nyeri a bajnokságot. A 2025/26-os idény bajnoka legkésőbb 2026. április 4-én kerül ki.

A teljes menetrend elérhető a DEB hivatalos oldalán is:
👉 https://deb-online.live/liga/damen/bundesliga/

Ronja Jenike, a DEB női szakágának vezetője így nyilatkozott a szezon kapcsán:

„Egy nemzetközi szinten is eseménydús szezon előtt állunk – ezért különösen örömteli, hogy a csökkentett létszámú mezőny ellenére is egy sportosan színvonalas és kiegyensúlyozott bajnokságra számíthatunk. Köszönet illeti azokat a klubokat, amelyek a játékosok fejlődése és a női jégkorong németországi előmozdítása érdekében lehetővé tették a szezon megvalósulását.”

Szurkolóink támogatására ismét nagy szükségünk lesz – találkozzunk a szezonnyitón szeptember 20-án!

Hátvédünk, aki tavalyi érkezése óta a védelem egyik biztos pontjává vált, a 2025/26-os idényben is piros-fehér mezben folytatja. Adél a kanadai tapasztalatok után tavaly debütált a DFEL-ben, ahol rögtön helytállt az egyik legerősebb európai bajnokságban. A klub iránti elköteleződéséről, a szezon tanulságairól és az előtte álló kihívásokról beszélgettünk vele.

A tavalyi szezon után a következő évben is piros-fehérben léphetsz jégre. Mi szólt leginkább amellett, hogy nálunk folytasd, milyen szempontokat vettél figyelembe a döntésednél?

Sokat számított, hogy gyorsan sikerült beilleszkednem ebbe a nagyon egységes, de mégis befogadó csapatba. Fontos volt számomra az is, hogy olyan helyen fejlődhessek tovább, ahol bíznak bennem, plusz a DFEL egy erős liga, sok kihívással. A fő szempont pedig az volt, hogy megmutatkozott a közös cél eléréséhez képesek vagyunk együtt egymásért küzdeni.

Két év kanadai közeg után tértél haza, és rögtön egy erős európai bajnokságban találtad magad. Miben volt más a DFEL, mint amit Kanadában megszoktál – akár a jégkorong stílusában, akár az elvárásokban?

Nem volt nehéz belelendülni, hiszen stílusát tekintve Kanadában elég fizikális hokit játszanak, ami a DFEL ligára is jellemző. Ugyanakkor itt végig gyorsabban kell gondolkodni, erős nyomás alatt nincs sok időd döntést hozni, ami már a korábbihoz képest egy újabb szint. A ligában ugyan kevesebb csapat játszik, de még így is minden meccs egy újabb és nagyobb erőpróbát jelentett. A legnehezebb része a szezonnak a sok és messzi utazások voltak, amit már szintén megszoktam, de szerencsére 2 utazás között már a családommal és a barátaimmal tudtam töltődni.

Ha visszatekintesz az elmúlt szezonra, mi volt a legnagyobb fejlődési pont számodra?

A szezon során több szerepkörben is kipróbálhattam magam, ami hozzájárult mind a fizikális és mind a mentális fejlődésemhez. A fejlődés egy olyan folyamatos út számomra, amin haladva keresem és tágítom a saját határaimat, miközben azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek.

Milyen célokat tűztél ki magad elé az elkövetkezendő szezonra?

Szeretnék minden mérkőzésen stabil, megbízható teljesítményt nyújtani és maximálisan hozzájárulni ahhoz, hogy a csapat a legmagasabb helyen végezzen idén.