Egy évvel ezelőtt új légiósként érkezett Budapestre – most pedig már rutinosabb játékosként és a rájátszásban szerzett kulcsgólokkal a háta mögött vág neki második szezonjának a Hokiklub Budapest színeiben Une Bjelland. Norvég játékosunk első DFEL-idénye korántsem volt zökkenőmentes: egy sérülés miatt több alapszakasz-mérkőzést is ki kellett hagynia, de a visszatérése után megmutatta, miért is számít fontos láncszemnek a csapatban. Csatárunkkal arról beszélgettünk, hogyan élte meg az első idényt, milyen kihívásokat hozott számára a váltás, és mit tekintene valódi sikernek a 2025/26-os szezon végén.

Első szezonod után most már a második idényedre készülsz a HKB-nál. Hogyan értékeled az eddigi budapesti tapasztalataidat?

Az első szezonom a HKB-val mindenképp egy tanulási folyamat volt. Egy új csapathoz és egy másik bajnoksághoz való csatlakozás mindig tartogat kihívásokat, de összességében úgy érzem, hogy játékosként sokat tudtam fejlődni. Erős volt a bajnokság színvonala, és úgy gondolom, hogy egyénileg és csapatszinten is fontos lépéseket tettünk előre. Jó közegbe kerültem, és nagyon hálás vagyok az edzői stáb és a csapattársak támogatásáért az egész idény során.

Az alapszakaszban sajnos sérülés hátráltatott, de a rájátszásra visszatértél, és fontos gólokat szereztél. Mennyire volt nehéz fizikailag és mentálisan is visszatalálni a formádhoz a szezon közben?

A sérüléssel való küzdelem különösen mentálisan volt megterhelő. Nagyon frusztráló érzés a partvonal mellől nézni a mérkőzéseket, és nem tudni segíteni a csapatnak. Ezt az időszakot arra használtam, hogy a regenerációra koncentráljak, és mentálisan is felkészült maradjak. A csapat orvosi stábjának és a társaimnak nyújtott támogatása rengeteget jelentett. Nem volt egyszerű visszarázódni a szezon közepén, de amikor újra felvettem a játék ritmusát, visszatért az önbizalmam is. A playoffban szerzett gólok számomra jutalomként szolgáltak az egész rehabilitációs munka után.

Milyen különbségeket tapasztaltál a német liga (DFEL) és az egyetemi évek alatt megszokott bajnokságod között?

A DFEL tempóban és fizikális játékban is egyértelműen előrelépés volt. Az egyetemi bajnokságban a játék valamivel strukturáltabb, és bár ott is nagyon versenyképes, Németországban sokkal nyitottabb és gyorsabb a játékstílus. Az arénák hangulata is fantasztikus – a szurkolók szenvedélyesek, igazi energiát hoznak a meccsekbe, ami izgalmassá teszi az itteni játékot. Kellett egy kis idő, mire alkalmazkodtam, de élvezem, hogy új kihívások elé állít a másfajta játékmenet.

Tavaly azt mondtad, szeretnél egyénileg fejlődni, és valami maradandót alkotni a csapattal. Egy szezon tapasztalatával a hátad mögött hogyan változtak a céljaid a 2025/26-os idényre? Mit jelentene számodra egy igazán sikeres év?

Most, hogy egy teljes idényt végigjátszottam, még inkább arra törekszem, hogy következetesen hozzá tudjak járulni a csapat sikeréhez, és segítsek a következő szintre lépni. Továbbra is szeretnék fejlődni játékosként, és minél többet kihozni magamból és a csapatból is. Egy sikeres év számomra azt jelentené, hogy a rájátszásban még tovább jutunk, harcban vagyunk a bajnoki címért, és közben látjuk, hogy a csapat egésze is folyamatosan fejlődik. Személyesen pedig az a célom, hogy egészséges maradjak, minden helyzetben megbízható játékos legyek, és a legfontosabb pillanatokban valóban hatással tudjak lenni a mérkőzések kimenetelére.