A 2025/26-os idényben új vezetőedzővel vág neki a szezonnak a HKB U14-es korosztálya. A csapat élére Nochta Kristóf került, aki az elmúlt években az U12-es korosztállyal dolgozott, idén pedig egy korcsoporttal feljebb lépve irányítja a Knights és a Warriors együtteseit. A szakmai stábban változás történt a másodedzői poszton is: Kis Attila csatlakozott a csapathoz, aki hosszú évek óta foglalkozik utánpótlás-neveléssel, valamint a PowerSkating korcsolyatechnikai program vezetője.
A szezon a hétvégén már el is rajtol, Knights csapatunk bajnoki mérkőzésre utazik Zalaegerszegre, míg Warriors együttesünk edzőmérkőzés keretében mérkőzik meg a KSI csapatával.
A szezonrajtot megelőzően Kristóffal beszélgettünk az U14-es korosztály vezetőedzőjeként betöltött új szerepéről, a játékosfejlesztés középpontba helyezéséről, a csapatépítésről, valamint arról, hogyan szeretné még szorosabbra fűzni az U12 és U14 közötti szakmai átmenetet.
Az idei szezontól te vezeted az U14-es csapatot, de korábban már évekig dolgoztál együtt az U12-es korosztállyal. Milyen érzésekkel, célokkal és tervekkel vágsz neki ennek az új szerepkörnek?
Rettentő jó érzésekkel tölt el, hogy három év után vezetőedzőként is kipróbálhatom magamat, ráadásul egy olyan közösségben, ahol személyes véleményem szerint kiemelten jó a kémia az edzők és a játékosok között. A gyerekeken az látszik, hogy nagyon jól érzik magukat egymás társaságában, és a mi szemléletünkben is fontos, hogy edzőként megteremtsük azt az egyensúlyt, ahol a játékosaink jól érzik magukat, ugyanakkor ez nem megy a munka rovására sem. Egy játékos akkor tudja beletenni a maximumot – vagy legalább törekedni rá –, ha szívesen és boldogan jár napról napra edzésre.
Ez az egyik szegmens, amire nagyon szeretnénk figyelni. A másik pedig az a gondolkodásmód, hogy mi minden ellenfelünknél keményebben kell dolgozzunk a szezon során – akár edzéseken, akár mérkőzéseken. Egy olyan csapat szeretnénk lenni, ahol a játékosok törekednek rá, hogy az első perctől az utolsóig maxon pörögjenek, és a végén mindig megnézzük, ez mire volt elég. A játékosok fejlesztése a legnagyobb célunk. Ehhez pedig nekünk, edzőknek kell megtalálnunk a módot, hogy amikor csak lehet, csússzanak-másszanak a jégen, és tegyenek meg mindent egymásért és a saját fejlődésükért.
Korábban Roczanov Zsolt is kiemelte, hogy szeretnétek még szorosabbra fűzni az U12 és U14 közötti átmenetet. Te hogyan látod ennek a jelentőségét, és milyen lépéseket tervezel ennek megvalósítására?
Én különösen fontosnak tartom a folyamatos kommunikációt. Örülök, hogy a felettem és alattam lévő korosztály vezetőedzőjével is remekül megértjük egymást. Zsoltival kisgyerek korunk óta ismerjük egymást, és az elmúlt három évben együtt dolgoztunk. Bencével az elmúlt szezon során rengeteget volt lehetőségem edzősködni, utazgatni, így vele is azt mondhatom, hogy nem lesz nehéz megtalálni a közös hangot.
A fejlesztés egyik legfontosabb szegmense véleményem szerint, hogy a korosztályaink legnagyobb tehetségeinek edzés- és játéklehetőséget biztosítsunk a nagyobbak között. Ugyanakkor nem elegendő az, hogy valaki tehetséges. A viselkedése, munkamorálja is afelé kell mutasson, hogy az illető megérdemli. Nem véletlen, hogy Inglis Ákos is azt a kérést intézte a játékosaink felé, hogy dolgozzanak keményen, és legyenek jó csapattársak.
Meg kell érteniük a gyerekeknek, hogy az, hogy valaki ügyes a jégen, az csak a kirakós egy darabja. Hogy a nagy kép kijöjjön a végén, az összes kis darabkát a helyére kell illeszteni. Hogy a konkrét kérdésre is válaszoljak: egyrészt folyamatos kommunikációval szeretném szorosabbra fűzni a 12–14–16 közötti átmenetet, másrészt szeretnék kijárni, amikor időm engedi, belenézni az U12-es meccsekbe, hogy lássam, a potenciális feljátszók milyen munkát tesznek ki a jégre.
Az U14 már komolyabb taktikai tudást és fizikálisabb játékot igényel. Milyen szakmai prioritások mentén alakítjátok az edzésprogramot, és milyen fejlődési területekre szeretnél különösen hangsúlyt fektetni?
Új koncepciónk az egyesületnél, hogy az egyes korosztályok szorosan egymásra épüljenek az új szakmai vezetőnk iránymutatásával. Az U14-es korosztály az a pont, ahol játékosaink először találkoznak tudatosabban a különböző taktikai és játékelemekkel.
A mi feladatunk az, hogy megadjuk az alapokat – legyen szó taktikáról vagy egyéni készségekről –, amelyekre a magasabb korosztályok edzői már tovább tudnak építeni. Így a fejlődés fokozatos, és minden szinten gördülékenyebb a munka.
Ezt leginkább egy ház építéséhez tudnám hasonlítani: az alsó korosztályok rakják le az alapot, mi építjük rá a következő szinteket, míg a végén a tető is a helyére kerül. Minden szint elengedhetetlen ahhoz, hogy a teljes épület felépüljön. Ugyanez igaz a játékosfejlődésre is – minden korosztály egy újabb darab a nagy egészből, mint egy puzzle esetében.
Tervezel-e bármilyen újítást vagy szemléletváltást a munkában, akár edzésmódszerekben, akár csapatépítésben?
Úgy gondolom, a játékosok nagy része jól ismer, tudják, mit várok el tőlük, így nagy meglepetés nem fogja őket érni. Hogy a tavalyi U14-hez képest tervezek-e változást vagy szemléletváltást? Úgy gondolom, ez elkerülhetetlen. Minden edzőnek megvan a maga hitvallása – még ha csak apró különbségek is vannak, ember és ember között mindig lesz eltérés.
Én az én szemléletem szerint szeretném formálni az idei U14-es csapatot, ugyanakkor ebben rengeteg segítségre számíthatok: akár az új másodedzőmtől, Kis Attilától, akár szakmai vezetőnktől, Inglis Ákostól, de gyakorlatilag bárkit megemlíthetnék, aki a KMH berkein belül dolgozik.
Az edzésmódszerek tekintetében is fontosnak tartom a folyamatos fejlődést. Muszáj, hogy nap mint nap nyitottak legyünk a tanulásra – máskülönben lemaradunk.
A csapatépítésnél pedig célunk, hogy havonta mindig valami új, izgalmas élményt vigyünk a gyerekek mindennapjaiba. Augusztusban például egy elképesztően jó hangulatú vízicsatával indítottuk a szezont. Hogy mit tartogat még a jövő? Egyelőre nem szeretnék elárulni részleteket, de annyit elmondhatok: azon dolgozunk, hogy ez az évad valóban emlékezetes legyen számukra.
Milyen célokat fogalmaztatok meg az új szezonra – akár csapatszinten, akár az egyéni fejlődést tekintve? Mi alapján mondanád azt a szezon végén, hogy sikeres évet zártatok?
A fő célunk – a jó hangulat megőrzése mellett – az, hogy törekedjünk arra: mi dolgozzunk a legkeményebben. Ez talán egy nehezebben mérhető cél, de én hiszek benne, hogy hosszú távon ez adja a legtöbbet a játékosoknak – és nekünk, edzőknek is. Ha ezt az attitűdöt a szezon során sikerül beléjük ültetni, akkor olyan készségekkel gazdagodnak, amelyek nemcsak a jégen, hanem az élet más területein is előnyt jelentenek majd.
Talán jövő tavasszal, március–április környékén akkor mondanám azt, hogy sikeres szezont zártunk, ha a játékosok többsége úgy tud visszagondolni erre az idényre, mint a legemlékezetesebb évére az utánpótlásban.
Ha pedig kézzelfogható célokat kell mondanom – mert tudom, hogy erre is kíváncsiak sokan – akkor szeretnénk legalább 3–4 játékost akadémiára juttatni. Csapatszinten pedig óriási élmény lenne bejutni a rájátszásba. Hogy ez reális-e? Még nem tudom megmondani. Amit viszont biztosan állíthatok: meccsről meccsre azon leszünk, hogy megmutassuk, mennyire szeretnénk ott lenni a legjobbak között.
A végén pedig akkor lennék elégedett, ha őszintén belenézhetnénk a tükörbe, és azt mondhatnánk: mindent megtettünk azért, hogy ebből a közös utazásból a legtöbbet hozzuk ki.
A szezon tehát elindult, a célok egyértelműek: fejlődés, csapatkohézió és kemény munka minden egyes edzésen és mérkőzésen. Sok sikert kívánunk Nochta Kristófnak, Kis Attilának és az egész U14-es korosztálynak – legyen ez a szezon valóban emlékezetes minden játékos számára!
