Nemrég került fel az internetre a fentebbi kép, amin Ozsváth Ádám, és testvérei láthatóak, ami egy közösen levezetett jégkorong mérkőzés után készült. Ádám korábban a KMH színeit erősítette, mielőtt visszaköltözött volna szülővárosába, Székesfehérvárra, és ott folytatta volna pályafutását.
Ennek a képnek a kapcsán kerestük meg, hogy meséljen, milyen az élet a KMH után, hogyan érzi magát Fehérváron, és pontosan hogyan vezethettek Ők hárman együtt közösen egy mérkőzést?
1.Mi történt Veled azóta, mióta már nem vagy KMH-s?
Igazából 2016-2017 es szezon óta nem vagyok a KMH-nál, a legnagyobb változás nyilván a haza költözés volt. Bár a régi-új klubomnál (hiszen játékos éveimet itt töltöttem) mindent és majdnem mindenkit ismertem, természetesen szokni kellett az egészet, hiszen más pozícióba kerültem most vissza.
Magán életi oldalról a barátnőmet szeretném említeni, hiszen Őt is ebben az évben ismertem meg, azóta már együtt is élünk, szóval ebből a szempontból is jó időszak volt.
Emellett sok új impulzus is ért, amik azt gondolom mind szakmailag, mind emberileg előbbre vittek.
2.Mennyivel másabb az élet a Fehérvárnál, mint a KMH-nál?
Ami nagy különbség, hogy itt minden A csapat a bajnoki címért versenyez, és minden B csapatban játszó pedig az A-ba kerülésért, ami óriási motiváció számukra.
Az Akadémia kollégiuma is egy számomra új szituáció volt, nagyon jó dolog az, hogy az ország minden pontjáról, és Erdélyből is sokan szeretnének nálunk játszani.
3.Hogyan gondolsz vissza a KMH-s évekre?
Azokban az években azt szerettem legjobban, hogy szinte az alapokról, a nulláról lehetett valamit elkezdeni, azt gondolom, számomra nagyon jó lehetőség volt. Gary Clark mellett rengeteget tanultam, ezeket azóta is alkalmazni tudom.
Számtalan jó emlékem van, hirtelen nem is tudom melyiket említsem, de az U14A csapattal való A bajnokságba jutás, a Kanadai edzőtábor és torna, valamint a női csapat első EWHL győzelme (akkor nagyjából 11 játékossal és 1 kapussal) mind olyan pillanat, amit nagyszerű volt a pad mellett átélni.
4. Nem is olyan régen volt szerencséd a testvéreiddel közösen egy mérkőzést vezetni. Hogyan is alakult ez így?
A bíróskodás számomra már régóta tart, a tesóim pedig az érettségire való készülés miatt döntöttek úgy, hogy az aktív játékot felhagyva, szeretnének mégis a sportban maradni. Mivel én is és pár volt csapattársuk is pozitívan meséltek nekik a játékvezetésről, így Ők is kipróbálták magukat.
Az első évükben is volt 1-1 közös meccsünk, de ott egyszerre csak ketten voltunk a jégen. Idén jött el az alkalom amikor mindhárman egy mérkőzésen dolgoztunk, nagyon jó élmény volt számunkra.
Nagyon Örülünk, hogy ilyen jól alakul azoknak a sorsa, akik nálunk kezdték meg pályafutásukat, itt alapozhatták meg a jövőjüket.
Javaslatokat pedig tőletek is nagyon szívesen várunk. Legközelebb melyik volt KMH-ssal beszélgessünk?
