Tóth Keve a KMH-ban kezdett el jégkorongozni és jó pár évig a mi csapatunkat erősítette. Aztán kapott egy lehetőséget, hogy külföldön folytathatja pályafutását, amit azóta is ott kin építget sikeresen. Játszott egy évet Kanadában, majd 2017-ben költözött Amerikába, ahol az USPHL bajnokságban, a Florida Eels csapatában kezdett el játszani, ahol most is játszik. A csapat mind az USPHL Elite és az USPHL Premier bajnokságban is indul és nagyon szépen szerepelnek.

Kevéről és csapatáról korábban a Jégkorongblogon is írtak, olvassátok el azt is.

Most a szezon végéhez közeledve  megkérdeztük, hogy megy sora odakint, hogy emlékszik vissza a KMH-s éveire, és hogy áll a csapatuk a bajnokságban.

Hogyan gondolsz vissza a KMH-s éveidre, mi a legjobb emléked?

A KMH-s éveimre mindig örömmel gondolok vissza. Nyilván az, hogy akkoriban nem nyertünk túl sok meccset az nem annyira jó emlék, de a csapattársaim és azok a srácok, akikkel évről évre együtt játszottam nagyon megszépítették. Így nagyon legjobb emlékem nincsen de az a keménymag az az 5-10 srác, akikkel együtt játszottam U12 óta, a velük töltött időre edzőtáborokban és külföldi tornákon nagyon szívesen emlékszem vissza. És persze a kanadai edzőtábor a KMH első két évében nekem nagyon nagy élmény volt. Ezek az edzőtáborok a fő indokai annak, hogy ennyire megszerettem Kanadát. 

Amikor kimentél mennyire volt nehéz beilleszkedni, mennyivel másabb kint a légkör vagy a csapat hangulata, a csapatdinamika, mint amit itthon megszoktál?

A beilleszkedés szerintem egész könnyen ment, mert a csapatban ahol játszom nagyon sok a külföldi játékos és évről évre sokat változik a csapat, úgyhogy azok a játékosok, akik nem első évesek voltak nagyon befogadóak voltak, főleg az első edzőtáborban, ahol még mindenki csak ismerkedik. A csapatdinamika csak annyiban más, hogy itt sokkal nagyobb hangsúly van azon, hogy ki hány évet játszott már ebben a ligában. Magyarra úgy tudnám fordítani, hogy elsőévesek (rookies) és veteránok (vets). Itt kint sokkal nagyobb tiszteletet várnak el a veteránok mint otthon U18 alatt, de szinte biztos vagyok abban hogy felnőttben ugyan ez a helyzet otthon is, úgyhogy ez szerintem csak a korosztállyal jár. Ami még kicsit más, hogy itt mindenki szeretne kezdeni valamit a hokival, legyen az egyetemi vagy professzionális hoki ezért az edzések és a meccsek sokkal komolyabban vannak véve.

Lassan nálatok is vége a szezonnak, hogyan értékelnéd, milyen esélyeitek vannak a bajnokság végére, vár-e még nehéz meccs?

A szezonunk eddig nagyon jól alakult. Nyilván voltak kisebb nagyobb mélyrepüléseink, de sikerült mindig felállunk és tovább mennünk. Most jelenleg elsők vagyunk a divíziónkban és ez a hely már garantált a playoffra, úgyhogy a playoff első körében a negyedik helyezett ellen fogunk játszani. Ha mindenki a legjobb játékát nyújtja majd, akkor papírforma szerint  továbbjutunk, de nyilván nem lesznek egyszerű meccsek. A nehezebb meccsek a nationals -ban lesznek, ahova csak a legjobb 16 jut majd be  az egész ligából ( Bostonban lesz). Szóval itt lesznek az első olyan meccseink, ahol tényleg mindent bele kell adnunk és még akkor sem biztos semmi. Az én véleményem szerint az idei csapatunknak van rá esélye, hogy megnyerje az egész bajnokságot, ha mindent beleadunk.

Tervezel-e visszajönni Magyarországra esetleg máshova, vagy már Amerikában képzeled el a jövődet?

Jelenleg Amerikában szeretnék egyetemre menni, de utána nem szeretnék Amerikában élni. Őszintén még nem tudom mit ad majd a jövő. Nem határolódom el az elől sem, hogy hazamenjek de jobban szeretnék majd valahol külföldön csinálni valamit, de ennyire hosszútávú terveim még nincsenek.

Milyen terveid vannak még, esetleg bejutni az NHL-be, vagy a későbbiekben edzősködnél esetleg vagy akár egy teljesen más civil szakmát választanál a hoki után?

Még nem tudom hogy mit ad a jövő a hokival kapcsolatba. 

További sok sikert kívánunk Kevének, és reméljük, hogy sok jót hallunk még Róla és sok sikeréről számolhatunk még be Nektek!

Hajrá Keve! Hajrá KMH!